Mire odaértek, már beesteledett. Rin boldogan odafutott Sesshoumaruhoz. Alexa kissé csodálkozva nézte a kedves kis eseményt.
Szia! Én Rin vagyok! – nézte az idegen lányt Rin.
Szia, az én nevem Alexa. – ezután jobban megismerte egymást a két lány. Sess tanakodva nézte őket, hogy Alexát milyen hamar megszerette Rin.
Nahát, Alexa! – mérte fel tetőtől talpig, ámuldozva Rin – Te nagyon szép vagy!
…ööö…Köszi, te is szép leszel, ha majd megnősz. –válaszolt kissé zavarban Alexa.
Akkor most velünk fogsz maradni? – kérdezősködött tovább Rin.
Hát, - Alexa Sesshoumarura pillantott – egy ideig!
Szuper!!! – örvendezett a kislány. Alexa azért, nem tartotta ezt annyira jónak, de beletörődött.
Lefeküdtek aludni. Rin Alexa ölében. Hamar elnyomta őket az álom.
Reggel Inuyasha, miután magához tért Kaede kunyhójában, és az öregasszony elmesélte neki, hogy mi történt felverte az egész társaságot.
Gyerünk már! Mennyünk már… - dühöngött.
De Inuyasha, még nem vagy jól! – próbálta csitítani Kagome.
Utánuk kell mennünk! –ordítozott tovább.
Nem, nem kell. –jelentette ki, a helységbe éppen belépő Liza.
Mi?! – kérdezte fennhangon mindenki.
Alexa és köztem, van egy tudatalatti kapcsolat, amivel megüzente, hogy menjünk tovább, és keressük az égkőszilánkokat. A bátyád azért vitte el, hogy együtt le tudják győzni a Holtak Urát. És amúgy is, tud ő vigyázni magára, és ha egyszer azt mondja, hogy mennyünk tovább, akkor a legjobb az, ha továbbmegyünk.
Nagy nehezen mindenki belement, hogy hagyják csak őket. És továbbmentek.
Reggel Sessh-ék is korán útnak indultak. Egész nap mentek, de semmi különös nem történt. Este egy barlangban húzódtak meg. Rin hamar elaludt, mert eléggé kifáradt az egész napos gyaloglásban. A szellem és Alexa a tűz mellett ültek.
Az az ostoba öcsém és a barátai, biztos utánad fognak majd jönni. –szólalt meg egyszercsak Sesshoumaru.
Nem, nem fog. –monda Alexa, sejtelmes mosolyra húzva a száját. A szellem értetlenül nézett rá, de a lány csak a tüzet nézte.
Hirtelen Sesshoumaru fölkapta a fejét, és már azonnal talpra ugrott.
Mi baj? –kérdezte Alexa és ő is felállt.
Maradj itt! – jött az utasítás.
Persze, már megint nem válaszol… és megmondtam neki, hogy nekem nem parancsol… - mondta, már magának Alexa, mert a szellem eltűnt.
Jaken! – rázta fel a kis gnómot álmából. Az kinyitotta a szemét és nem éppen valami értelmes képet vágott – Vigyázz Rinre! – és máris elviharzott a szellem után.
Mire utolérte az már javában harcolt egy hatalmas medveszellemmel. Már nagyon súlyos sebeket szerzett alig állt meg a lábán, de a másik se nézett ki jobban. Sesshoumaru elugrott egy támadás elől, és egy jól irányzott csapással végzett a szörnnyel. Ekkor feltűnt még három ugyanolyan rémség. Ezt már Alexa sem nézte tétlenül. Sesshoumaru mellé ugrott.
Nem mondtam, hogy maradj ott?! –morogta a lánynak.
Én meg nem megmondta, hogy te nem parancsolsz nekem?! – vágott az vissza. További beszédre már nem volt idejük, mert a szörnyek támadtak. Sess az egyiket most is az energiaostorával ölte meg. Aztán Alexát nézte, aki a rá jutó démonra, egy hatalmas vízörvény uszított, melyekben villámok cikáztak. Szeme, a víz erejének megidézése voltából, most tengerkék színben pompázott.
Hová tűnt a harmadik? –kérdezte Sesshoumarut.
Sess az erdő felé kapta a fejét, ahonnan előugrott az eddig csak figyelő harmadik. Ez volt a legerősebb az összes közül. Mindketten teljes erejükből támadtak, de így sem bírtak végezni vele.
Egyszerre kell támadnunk, ha le akarjuk győzni. –ugrott Alexa mellé, Sesshoumaru. – Támadj tűzzel rá, amint szólok! – mondta. A lány némán bólintott. Sess közelebb ugrott a hatalmas szörnyeteghez.
Most! – szólt oda Alexának. Hatalmas tűzvihar indult a rémség felé. Amint elérte, Sesshoumaru is éles karmaival átszakította a szörny testét. Halála előtt, még egyet csapott Sesshoumarura, akit telibe talált. A földre esett. Alexa azonnal odarohant hozzá.
Ne mozogj! – mondta és megnézte a démon sérüléseit.
Hagyjál! – morogta.
Van a közelben egy barlang, odaviszlek. – mondta Alexa és felállt –Ott majd ellátom a sebeid.
Nem kell! – morgott Sesshoumaru –És fel tudok állni. –És fel próbált állni, de nem túl sikeresen, mert azonnal visszaesett a földre.
Vettem észre! – suttogta Alexa. A szél erejével „elreptette” az immár eszméletlen szellemet a barlangba. Ott kitisztította és bekötözte a sérülésit. Egész este-éjjel mellette virrasztott.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum