Pokoli Vil�g

                                                                                         by: Navare

Gy�ny�r� naps�t�ses d�lel�tt volt.  Sesshoumaru �s kis csapata egy gy�ny�r� kis tiszt�son haladt kereszt�l. Kicsit messzebb egy falu volt l�that�, de ez �ket nem �rintette. A kis Rin �s Jaken nem tudt�k hova mennek. Biztosan haladtak az el�l lev� hatalmas szellem ut�n. Sesshoumaru egyszercsak megtorpant, majd h�trasz�lt kis k�vet�inek:

-         Jaken, vidd Rint fedez�kbe, ez Naraku szaga! –hangzott a parancs. A gn�m haboz�s n�lk�l elb�jt a kisl�nnyal , a mened�k�l szolg�l� bokrok m�g�.

Szinte azonnal megjelent egy p�vi�nbund�s f�rfi, nyom�ban egy rak�s sz�rnnyel �s mellette egy k�l�n�s szellemmel. Hossz� fekete haja �s fekete szeme volt. M�lyk�k kimon�t viselt.

Sesshoumaru �rezte a k�r�l�tte lev� aur�b�l �rad� hatalm�t.

-         R�gen tal�lkoztunk Sesshoumaru! – mondta Naraku. Sess csak „p�kerarccal” b�mult r�, de szem�ben l�tni lehetett n�mi megvet�st �s gy�l�letet.

-         �me leg�jabb inkarn�ci�m – b�k�tt fej�vel a mellette �ll� f�rfira- megl�tjuk, meg tudod- e �lni! – itt pokolian nevetni kezdett majd elt�nt a sz�rnyekkel egy�tt.

Csak Sess �s az inkarn�ci� maradt a kis tiszt�son. Egym�ssal szemben �lltak. Majd egym�snak estek. Kardjaik szikr�zva csap�dtak egym�shoz. Mindketten meg tudt�k sebezni a m�sikat. V�res �s hossz� csata volt. A k�t f�l nem nagyon b�rt egym�ssal.  Egy �vatlan pillanatban Sesshoumaru az inkarn�ci� m�g� ker�lt, �s akkor�t �t�tt r�, hogy az m�terekkel arr�bb �rt f�ldet. Azonnal f�lugrott, de nem t�madta meg. Elrakta a kardj�t, �s el�vett egy kis fiol�t, majd Sesshoumarura n�zett.

-         Ha most feladod, - mondta – gyors �s nem t�l f�jdalmas hal�lod lesz!

Sesshoumaru nem felelt r� semmit, ink�bb �jra t�mad�sba lend�lt volna, de az inkarn�ci� a l�ba el� haj�totta a fiol�t, ami kett�t�rt. Egy pillanatra hatalmas f�nyess�g t�madt. Amint elm�lt, Sesshoumaru m�g mindig ugyan�gy �llt, de valami megv�ltozott.

A h�tsz�l meglibbentette hajsz�lait, melyek ez�ttal fekete sz�nben pomp�ztak. Lepillantott kez�re. A karmok hely�n, k�rm�k voltak. M�lyebb leveg�t vett, de nem �rezte a szagokat. Ember lett. Feln�zett ellenfele g�nyos, el�gedett tekintet�be.

- Miel�tt megk�rdezn�d, hogy mit csin�ltam – mondta az – ember lett�l, gyenge �s sz�nalmas. Egy egyszer� haland�. Most viszont meg�llek.

�s t�mad�sba lend�lt.  Sesshoumarunak emberk�nt es�lye sem volt. Rengeteg sebet szerzett, m�g v�g�l m�r nem tudott v�dekezni.

-         �n mondtam, hogy ink�bb add fel az elej�n!! –nevetett g�nyosan �s �tsz�rta Sesshoumaru mellkas�n kardj�t. Majd lassan kih�zta bel�le.

Sess �sszeesett.

-         Most elmegyek! – mondta az inkarn�ci� – Nem k�nny�tem meg a hal�lod. Szenvedj csak, mert max m�g 1-2 �r�ig h�zod! – megfordult �s elment.

Rin �s Jaken r�m�lten futottak oda urukhoz.

-         Jaj, Nagyuram ember lett�l!!!- botr�nkozott a kis gn�m.

-         Jaken, gyorsan hozd ide a Tessaig�t, mert Sesshoumaru- sama nagyon gyenge!- ki�ltotta Rin, de m�r � maga akarta kih�zni a kardot a h�vely�b�l, de Sesshoumaru megfogta kis kezeit.

-         Rin, itt az m�r nem seg�t. – ny�gte er�tlen�l – Nem vagyok d�mon, ez�rt nem tud seg�teni.

-         Az nem lehet!!! – s�rta el mag�t a kisl�ny.

Sesshoumaru lehunyta a szemeit.

-         �, Nagyuram mi lett veled! – kiab�lta Jaken- Itt hagytad h� szolg�dat az �l�k k�z�tt, te meg elt�vozt�l t�l�nk…

-         Jaken gyorsan! – pattant fel Rin –M�g nem halt meg. Most ember, teh�t emberi seg�ts�g kell! Ott volt az a falu nem messze! Maradj itt a Nagy�rral, �n hozok seg�ts�get!

A kis gn�m csak b�logatott, de Rin m�r szaladt is.

Amilyen gyorsan csak tudott, meg sem �llt a faluig. A faluban nyugodtan zajlott az �let, az utc�n emberek.

-         B�csi k�rem!!! – szaladt oda a legk�zelebbl�v�h�z, egy �regemberhez.

-         Mi baj kisl�nyom! – k�rdezte a m�g mindig s�r� Rint�l.

-         Van itt olyan ember, aki tud gy�gy�tani, mert egy embert, a Nagyuramat magt�madta egy d�mon. �s meg fog halni, ha nem seg�t�nk rajta…

-         Sz�ljatok gyorsan Anir�nak! – ki�ltott �t az �reg, az �t m�sik oldal�n lev� asszonyoknak – Ne agg�dj, neki m�gikus ereje van, mindenkit meg tud gy�gy�tani.

-         Itt vagyok! – futott oda hozz�juk egy kb. 16-17 �ves l�ny, hossz� ez�st�s haja �s ugyanolyan ez�stsz�n� szeme volt. Rinnek egy pillanatra m�g a sz�ja is t�tva maradt. Biztos volt benne, hogy m�g sose l�tott enn�l a l�nyn�l szebb embert.

-         Mi baj kisl�ny? – k�rdezte kedvesen, l�tva Rin k�nnyeit.

Rin megragadta a kez�t �s elkezdte kifel� vonszolni a falub�l.

-         Majd �tk�zben elmondom, de most nagyon kell sietn�nk, mert Sesshoumaru- sama meghal!!- mondta Rin.

El�gg� gyorsan oda�rtek, k�zben Rin annyit mondott, hogy egy gonosz d�mon megt�madta a Nagyur�t.

Oda�rve sz�rny� l�tv�ny t�rult a szem�k el�. Sesshoumaru m�r halott volt. Hossz� fekete tincseibe itt-ott belekapott a sz�l, de � m�r nem mozdult…

Rin odafutott �s zokogva elvesztett „p�tapuk�ja” mell� borult.

Anira odament mell�j�k, �s az �lettelen test mell� t�rdelt.

     -  �letre tudom kelteni!- mondta halkan.

-         T�nyleg???- csillant fel Rin szeme.

-         Igen, csak mennyetek h�tr�bb. – mondta. Rin �s Jaken h�tr�bb l�pkedtek.

Anira a legs�lyosabb seb f�l� tartott a kez�t, amib�l f�ny �radt, legal�bb f�l perig. A vak�t� f�nyt�l Rinnek �s Jakennek el kellett ford�tani a tekintet�ket. Mire elm�lt visszan�ztek. Alig hittel a szem�knek. Sesshoumaruba visszat�rt az �let. Az �sszes sebe elt�nt, a mellkas�n a kard �td�f�se teljesen begy�gyult.

-         Mindj�rt mag�hoz t�r. –mondta Anira f�radtan, majd kicsit sik�tva ijedt�be, legal�bb 2m�tert ugrott h�tra. M�r nem egy embert l�tott, hanem egy f�lelmetes d�mont. A homlok�n egy f�lhold, test�n m�regcs�kok. M�g �gy, �jultan is hatalmasnak �s ijeszt�nek t�nt.

-         ���������! De hiszem ez egy d�mon!! – kiab�lta a l�ny.

-         M�gpedig nem is ak�rmilyen! – oktatta ki Jaken- � a Hatalmas Kutyaszellem, Sesshoumaru Nagy�r!

-         De � egy rendes �s kedves szellem. – mondta Rin, �s k�zben oldalba b�kte Jakent, jelezve neki, hogy tal�n ez nem a legmegnyugtat�bb sz�veg volt.

-         Na j�, abba most ne menny�nk, hogy milyen. Egy d�mon, ezen nem v�ltoztat semmi. – mondta Anira – �n most megyek. Mindj�rt mag�hoz t�r, �s semmi baja se lesz. Viszl�t!!

�s elindult. Rin odafutott hozz�.

-         K�sz�n�m sz�pen!!!! – �lelte meg a l�nyt.

-         Sz�vesen, de hogy is h�vnak??- k�rdezte Anira.

-         Ja, igen. A nevem Rin �s � pedig Jaken! – mondta a kisl�ny. K�zben Jaken is odament Anir�hoz.

-         J�l figyelj haland�, mert nem s�r�n mondom ezt: K�sz�n�m. – ny�gte ki nagy nehezen a kis gn�m.

-         …�����… Sz�vesen. –mondta Anira �s m�r ment is.

Egy-k�t perc m�lva Sesshoumaru kinyitotta a szem�t, �s fel�lt.

-         Sesshoumaru-sama, h�t j�l vagy!?- ugrott a nyak�ba Rin. Sess l�gyan megsimogatta a kisl�ny buksij�t.

-         Jaj, Nagyuram �r�l�k, hogy j�l vagy! – ment oda Jaken is.

Sesshoumaru nem sz�lt semmit csak a mellkas�ra n�zett, ahol nyoma se volt a sebnek. Megk�nnyebb�lten vette �szre, hogy �jra szellem. Teljesen j�l, �s teljesen er�snek �rezte mag�t. Egy ismeretlen haland�, nagyon j� illata csapta meg az orr�t.

-         Mi t�rt�nt? Hogy-hogy �lek �s ki j�rt itt?- k�rdezte.

-         Elmentem faluba seg�ts�g�rt, - magyar�zta Rin –�s onnan j�tt Anira, de mire ide�rt�nk te m�r meghalt�l, de � azt monda �letre kelt, �s �gy is lett…

-         Aha. –j�tt a t�m�r v�lasz Sesst�l.

-         J� �g!!! – habogott Jaken.

-         Mi a baj Jaken-sama? –k�rdezte a kisl�ny.

-         Nagyuram… -  ny�k�gte -…  aa… n�zd... a karod!!!

Sesshoumaru r�pillantott a karj�ra, majd d�bbenten vette �szre, hogy a bal karja, amit Inuyasha lev�gott, �jra a hely�n van, t�k�letesen mozog, mintha le sem v�gt�k volna.

-         Ez biztos Anira volt! – mondta boldogan Rin.

-        �s most hol van?- k�rdezte Sesshoumaru Anir�ra utalva.

-        H�t, elment, mert megijedt, amikor megl�tta, hogy d�mon vagy. –mondta Rin.

-        Maradjatok itt. - mondta Sess �s elt�nt abba az ir�nyba, amerre Anira.

-        Hova ment a Nagy�r, Jaken? – k�rdezte Rin a kis gn�mot.

-        Biztos visszahozza azt a haland�t, hogy addig vel�nk kell j�nnie, ameddig Sesshoumaru meg nem menti az �let�t, mert � is megmentette a Nagy�r �let�t. – v�laszolta Jaken.

Anira lassan ment visszafel�, mert nagyon kif�radt  Sesshoumaru fel�leszt�s�ben.

Egyszercsak meg�rezte, hogy van m�g�tte valaki. Megfordult, �s nem kellet sok, hogy �sszeessen ijedt�ben, de m�gis megtartotta mag�t.

Az a d�mon �llt m�g�tte p�r m�terre, akit meggy�gy�tott. Sesshoumaru.

-         Te vagy Anira? – k�rdezte hidegen.

-         Igen. –v�laszolta zavartan a l�ny. A gondolatok csak �gy kergett�k egym�st a fej�ben. Tal�n meg akarja �lni???

Sesshoumaru k�zeledni kezdett hozz�, � meg sz�pen araszolt h�tra, el a d�mont�l. Egy p�r l�p�s ut�n meg�llt, mert ha meg akarja �lni, akkor �gy is- �gy is meg�li –gondolta a l�ny.

Sesshoumaru m�g mindig k�zeledett. Majd meg�llt t�le egy-k�t l�p�sre.

-         Mi vagy te?- k�rdezte gyanakv�an.

-         Ember vagyok. – mondta a l�ny �s mostm�r b�tran n�zett az aranys�rga szemp�rba.

Sesshoumaru nem mondott semmit csak v�gigm�rte a l�nyt tet�t�l-talpig.

-         Mit akarsz t�lem? –k�rdezte halkan.

-         Mi�rt seg�tett�l? – n�zett r� �that� tekintettel a d�mon. A l�ny �gy �rezte az az arany szemp�r, belel�t a fej�be.

-         Mert megk�rt r� Rin. – mondta Anira –Teh�t mit is akarsz t�lem? –tette fel a k�rd�st �jra. De v�laszt megint nem kapott. V�rt m�g egy kicsit.

-         Ha csak ennyi, akkor �n megyek. – mondta �s indulni akart, de a d�mon elkapta a karj�t �s mag�hoz r�ntotta.

-         Vel�nk j�ssz, am�g meg nem mentem az �letedet!- mondta Sess ellentmond�st nem t�r� hangon.

-         Nem kell megmentened az �letem, - mondta a l�ny halkan –�s nem megyek veletek!!!!- pr�b�lt szabadulni a f�rfi fog�s�b�l, kev�s sikerrel.

-         Lenn�l sz�ves elengedni?! – k�rdezte dacosan a l�ny.

-         Nem. – j�tt a v�lasz – Nincsen v�laszt�sod!

Sesshoumaru elengedte a l�nyt �s elindult, de meg is �llt, mert Anira nem k�vette. Visszafordult.

-         Nem kell, hogy megmentsd az �letem! – mondta a l�ny hat�rozottan, mire a d�mon �jra v�szesen k�zel l�pett hozz�.

-         Most vagy j�ssz magadt�l – mondta fenyeget�en – vagy t�lem kell megv�dened magad, mert… - nem kellett befejeznie, mert Anira t�k�letesen �rtette, hogy mire gondol. �jra elindult, de a l�ny most m�r k�vette egy darabig, majd mintha valami hirtelen az esz�be jutott volna, megtorpant. Sesshoumaru �jra fenyeget�en megfordult, de a l�ny szem�ben keser�s�get �s f�jdalmat l�tott, de nem miatta. Valami m�s, valami sz�rny� �s hatalmas miatt.

-         Nem mehetek! – suttogta Anira – Nem szabad!

-         Mi�rt? –k�rdezte Sess. De a l�ny nem v�laszolt, megfordult �s elfutott.

A d�mon p�r ugr�ssal utol�rte �s el��llt.

-         Mi�rt? –k�rdezte �jra.

-         Nem mehetek! – mondta remeg� hangon – Csak bajba sodorn�lak titeket, vagy miattam haln�tok meg! Nem lehetek senki k�zel�ben!!! – itt �jra tov�bbment volna, de Sesshoumaru megint nem engedte. Nem sz�lt semmit, csak m�lyen a l�ny szem�be n�zett.

-         Vagy engedj elmenni, - s�gta a l�ny – vagy �lj meg most azonnal!!!!!!!!!!!!

-         Velem j�ssz! –mondta ridegen �s maga mell� r�ntotta a l�nyt �s �gy indultak vissza Rin�khez.

Anira m�r nem akart �s nem is tudott ellenkezni. Belet�r�d�tt. M�g �gy is van ideje miel�tt…

     -    Szia, Anira! – futott oda boldogan Rin.

-         Szia, Rin! – er�ltettet mosolyt a l�ny.

-         Most vel�nk maradsz? –k�rdezte a kisl�ny.

-         H�t, - mondta Anira �s Sesshoumarura pillantott – egy ideig biztosan.

�gy mentek tov�bb, m�r lassan egy hete…

Anira nagyon megkedvelte a kis csapatot. Pont ez az amit�l f�lt,nem szabadna k�zel ker�lnie hozz�juk.

A legt�bbet Sesshoumaruval besz�lgetett, amin mindenki nagyon meglep�d�tt.

�k nagyon megkedvelt�k egym�st. Persze ezt Sess pr�b�lta titkolni…

Egyik nap este, r�juk t�madt egy hatalmas medved�mon. Egy barlangba futott be Rin, Jaken �s Anira is pr�b�lt, de a sz�rny led�nt�tte a l�b�r�l, �s majdnem lecsapta a hatalmas, karmos mancsaival. De Sesshoumaru az utols� pillanatban megmentette, �s meg�lte a medved�mont.

Ez es� zuhogni kezdett… Anira �s Sesshoumaru csak �lltak egym�ssal szemben.

-         �n most elmegyek. – mondta Anira – �gy egyezt�nk meg…

Sesshoumaru n�m�n �llt. Mozdulatlanul, rezzen�stelen arccal n�zte v�gig, ahogy a l�ny elfut. Elment. �gy �rezte, f�j valami, ott legbel�l… a sz�ve…

Bement az es� el�l a barlangba, Rin �s Jaken mell�.

-         Elment? –k�rdezte Rin megt�rten.

Sesshoumaru r� se n�zett csak b�lintott.

Elment – v�zhangzott a sz� a fej�ben… elment … az akit szeret… igen … SZERETI!!!!

Hirtelen fel�llt.

-         Maradjatok itt, lehet, hogy csak egy-k�t nap m�lva j�v�k vissza! – mondta, majd elt�nt a kinti s�t�ts�gbe.

Anira m�g mindig futott. �s k�zben, mint a zuhog� es�, �gy z�poroztak a k�nnyei.

Sesshoumarunak nem jelentett gondot utol�rni. El�ugrott.

Lefogta a l�nyt. B�r ez ink�bb �lel�s volt. �tkarolta Anira derek�t �s �gy szor�totta mag�hoz.

A l�ny pr�b�lta ell�kni mag�t�l, de az er�s f�rfikarok ellen es�lye sem volt. Most m�r mindketten teljesen vizesek voltak.

-         Engedj el, k�ny�rg�m!!! – k�rlelte a d�mont.

-         Mi a baj?- k�rdezte szel�den Sess.

A l�ny nem v�laszolt csak zokogva a nyak�ba borult. Sesshoumaru az �l�be kapta a l�nyt �s gyorsan keresett egy m�sik barlangot, ahol nyugodtan besz�lhet vele.

Volt is egy a k�zelben. Bement �s a barlang fal�nak d�lve le�lt, �l�ben a m�g mindig zokog� l�nnyal. L�gyan simogatta a h�t�t, pr�b�lta megnyugtatni.  Lassan abbamaradt a s�r�s.

-         Mi a baj? - k�rdezte a szellem.

-         Az, hogy bel�d szerettem. – mondta a l�ny �s szemei �jra megteltek k�nnyel.

-         Az nem baj. –mondta Sess �s megcs�kolta Anir�t. Hosszan cs�kol�ztak, �lvezve minden egyes pillanat�t. Majd a l�nyt, mintha �lomb�l r�zt�k volna fel, kiugrott a f�rfi karjaib�l.

-         Nem lehet…- mondta ijedten.

-         Mi�rt- k�rdezte Sess �s � is fel�llt odas�t�lt a l�nyhoz.

-         Holnap holdfogyatkoz�s lesz… - mondta Anira- … �s holnap este nekem v�gem… - itt elcsuklott a hangja.

-         Hogy? – k�rdezte d�bbenten Sesshoumaru.

-         Elmondom, amit m�g soha senkinek – kezdett bele a l�ny – A S�t�n minden k�tsz�z �vben egyszer felj�n a vil�gra. Volt k�t gyereke, egy fi� �s egy l�ny. A l�ny j�s�gos volt, ez�rt meg�lte. A fi� viszont olyan volt, mint �. Gonosz �s kegyetlen. Megengedte a fi�nak, hogy itt maradjon a vil�gon, �s ne csak 200 �vente j�jj�n az �l�k k�z�. Ezzel a vil�got �r�k pusztul�sra �s k�rhozatra �t�lve. A d�dnagyany�m, azzal az er�vel b�rt, mint �n. Vagyis holtakat is �letre tudott kelteni. Fel�lesztette a S�t�n le�ny�t, mert csak � tudta elpuszt�tani a testv�r�t. �s �gy is lett. A l�ny meg�lte a testv�r�t. �s akkor a S�t�n meg�tkozta a d�dnagyany�mat, hogy k�tsz�z �v m�lva, mikor �jra felj�n a vil�gra, meg�lt az ut�dj�t. Vagyis engem. A k�tsz�z �v holnap telik le, �s holnap holdfogyatkoz�s lesz. Ekkor j�n el a S�t�n… - itt a hangja elcsuklott.

-         Cssss – mondta Sesshoumaru �s mag�hoz �lelte Anir�t. – Nem hagyom, hogy b�ntson.

-         De �t nem lehet legy�zni - mondta a l�ny -�s �n…

Sesshoumaru a mutat�ujj�t a l�ny ajkaira rakta, hogy ne mondjon t�bbet…

-         Szeretlek! – s�gta a szellem.

-         �n is!!! – �jra cs�kol�zni kezdtek. Egyre hevesebben, majd Sess elkezdte levenni a l�nyr�l a kimon�j�t. M�r nem tudtak parancsolni test�knek, csak egy dolgot akartak. V�gre �rezni egym�st. Miut�n cs�csra �rtek, f�radtan aludtak el egym�sba gabalyodva.

M�snap egym�s karjaiban �bredtek. �gy d�nt�ttek, hogy ma m�r nem mennek vissza Rin�khez. Eg�sz nap egy�tt voltak, besz�lgettek az elm�lt id�r�l, v�rt�k az est�t.

Az este elj�tt. �jszaka �jf�l ut�n, megremegett a f�ld, vill�mlott �s d�rd�tt az �g.

A S�t�n elj�tt a Vil�gra.

Megny�lt a f�ld �s kil�pett az alvil�gb�l a S�t�n.

Fej�n k�t hatalmas szarv volt, a szem�ben ott �gett a pokol �sszes t�ze.

Elmosolyodott, mikor megl�tta maga el�tt Anir�t �s Sesshoumarut.

T�madott. El�sz�r Sesshoumarura. Ez nem volt harc. Nem b�rtak ketten szembesz�llni, a Pokol �sszes hatalm�val.

Sesshoumaru f�ldre ker�lt egy hatalmas csap�s alkalm�val, �s �rezte, hogy itt a v�g, amikor a S�t�n fel� csapott, de nem �rte el a hal�l. Kellett mindenkinek egy-k�t pillanat mire felfogt�k, hogy mi t�rt�nt. Anira szerelme el� ugrott. �t �rte el a csap�s.

�sszeesett. A S�t�n gonoszan felkacagott.

-         Az �tok beteljesedett. –morogta �s elt�nt a f�ld al� �jabb 200 �vig.

Anira �sszeeset Sesshoumaru mell�, aki elkapta. A sz�v�n�l hal�los v�g�s. Mindketten j�l tudt�k, itt mitsem �r Sesshoumaru kardja…