Első fejezet: Evil Enemey by :Hanako

A helyet, ahol vannak úgy képzeld el kedves olvasó, hogy van egy méretes hegy, amögött jóval Naraku kastélya, a hegy előtti tisztáson pedig a történetünk kezdődik..

Harsány, kegyetlen kacajt hallattak a már-már gyermeki ajkak. Egy kegyetlenül ragyogó zöld szempár vált el a sötét faltól. Előtte feküdt vérben ázva, egy piros köpenyes alak. Ernyedt karjában lazán tartotta a kardját, amit már nem volt ereje megemelni. Az alak, akiről mostanra kiderült, hogy egy csinos, fiatal lány, előlépett a nedves árnyékból, és rálépett Inu Yasha Testusaiga-t tartó kezére. A hanyou egy nyögéssel engedte el a kardját. Dühös szemekkel nézett fel a lányra. Mély sebek tarkították Inu Yasha egész testét. Ruhája foszlányokban lógott rajta. Hanako - ugyanis így hívták a lányt - halkan, mégis hidegen megszólalt:

- Még nem öllek meg Inu Yasha, az Uram még csak azt a parancsot adta, hogy a halál szélén tanítsalak meg táncolni. Ezt megtettem.

- Ki.. ki az urad? - nyögte félholtan Inu. A lánynak erre a kérdésre egy kegyetlen félmosoly ült a szája szélére, és kimérten válaszolt:

- Jobb ha nem tudod. És most hívd csak a szánalmas társaid, amíg meg nem tanítom őket is a halál peremén táncolni! - egy rideg kacajt hallatott a lány, kisimította a szeme elé hullott sötétrózsaszín tincseket, megigazította a kimonoját, és otthagyta Inu Yasha-t a táboruktól nem messze. Kitárta a hatalmas fekete szárnyait, és pár csapással a levegőbe emelkedett. A távolból, egy fehér ruhás lány figyelte a küzdelmet. Kissé megdöbbentette, hogy a tulajdon huga a padlóra küldött egy félszellemet. Ráadásul eddig Hanakonak is hófehér szárnyai voltak, nem tudta az idősebb angyal, hogy mi történhetett vele. Inkább a félholt szellemhez sietett, és letérdelt hozzá. Egy kard által okozott sérülést vélt a legsúlyosabbnak. A lány kék szemei aggodalomtól csillogtak, barackrózsaszín haját sietve kiseperte a szeme elől. Nem merte felemelni a szellemet, mert félt, hogy még több vért veszít. A kezét finoman végighúzta a kard által kapott seben, mire az lassan eltűnt. A lány megtette ezt az összes sebbel. Amikor végzett, a hanyou fáradtan kinyitotta arany szemeit, és az ajkát halk, szinte néma szóra nyitotta:

- Neked köszönhetem az életem.. mondd meg, kérlek, kit tisztelhetek benned..

- Ss.. - a mutatóujját finoman a fiu ajkaira nyomta - ne beszélj, még gyenge vagy - mondta lágyan és nyugtatóan - a nevem Neko.. Nekocica Ezakayi.. és most pihenj Inu Yasha.. - a fiu fáradtan lecsukta a szemeit. Neko leült, és az ölébe ültette Inut, a fejét a mellkasára hajtva. Inu békésen aludt a lány karjai között.

Hanako halk dobbanással ért földet Naraku kastélya előtt. Egy mozdulattal kinyitotta a hatalmas kaput, és üres arccal belépett. Kanna sietett elé. Vékonyka kis hangján megszólalt a lány:

- Naraku Nagyúgy látni kíván!

- Na és mégis mi a fenét akar? - kérdezett flegmán vissza.

- Nem tudom, a Nagyuram sose oszt meg ilyen titkokat velem. És most menj! - Hanako vállat vont, és Naraku szobája felé vette az irányt. Amikor a fekete ajtós szoba elé ért, az ajtó magától kitárult. Naraku ült egy ágy szélén, félig kimonoban. A hátán levő pók szerű égés tisztán látszott, ahogy az ablakon beszűrődő napsugarak vidám táncot jártak rajta. Naraku lassan a lányra emelte hideg tekintetét, és halványan kegyetlenül elmosolyodott.

- Szép munkát végeztél. Gyere ide. - Hanako nem állt ellen Naraku parancsának, lassan odasétált. A férfi felemelte a kezét, és végigsimított a lány fehér, már-már halottfehér bőrén, az arcán. Hanako már majdnem lekevert egy pofont az Urának, de visszafogta az indulatát, hisz Naraku még mindig erősebb volt nála.

- Mit akarsz? - sziszegte megvetően a lány

- Ki tudja - válaszolt Naraku kimérten - talán téged, talán a korcs halálát - mondta negédes mosollyal. A lánynak dühösen csillogtak a szemei, és sarkon fordult. Az ajtóból jegesen visszaszólt:

- Minek nézel Te engem? Nem vagyok egy játékszer, nem vagyok Kagura! - sziszegte, majd megcsapta maga mögött az ajtót. Dühösen trappolt át a szobájába..

Inu Yasha továbbra is aludt Neko karjaiban. A lány úgy vélte, hogy nem lesz komolyabb baja, amikor a táborukhoz viszi a hanyout. Lassan a karjaiba vette a félszellemet, és óvatos léptekkel Kagomeék táborához ment. Amikor odaért, minden szem rá szegeződött. Kagome, Miroku és Sango kérdezni akartak, de a torkukban akadt a hang. Shippou volt az egyetlen, aki képes volt megszólalni:

- Mi történt vele? Nincs komolyabb baja, ugye? Fel fog épülni? - a halandók arcán látszott a féltés. Neko szóra nyitotta a száját..

És vége az első fejezetnek^^