Ezt a fanfictiont Kagome fanoknak ajánlom.

Egy az igaz szerelem I. - Kagome Emlékei

Már lassan két hete, hogy Kikiyo meghalt. Naraku végzett vele. Inuyasha bosszút esküdött, de valahogy mégis jobban érezte magát. Ugyan Kagoménak nem vallotta be még érzéseit: tudta, hogy Kikiyo nincs többé és nem is hiányzott neki annyira. Kagome mindent feledtetett vele, és egyre jobban érezte, hogy ha Kagomét vesztette volna el, nem lenne értelme életének.

A kis csapat folytatta útját kelet felé, mert arra sejtették Naraku kastélyát. Kisebb-nagyobb veszekedésekkel megúszták az eddig megtett utat. Ahogy mennek egyszer csak Kagome felkiált:

• Ékkőszilánkot érzek arra! – s kezével a mellettük húzódó erdőre mutat.
• Akkor menjünk! – kiáltotta Inuyasha és hátára vette a lányt.

Miroku, Sango, no meg Sippo Kirara hátán utaztak, míg el nem érték a szellemet. A szörny maga hatalmas volt, lila bőrét fekete foltok tarkították. Arcán két méregcsíkot viselt. Mikor észrevette a vendégeket így szólt:

• Nocsak, nocsak már úgy is kezdtem unatkozni- azzal végig mérte a társaságot, akik már készülődtek az összeütközésre.
• Hát sajnálom, de nem lesz szórakoztató ez a harc, legalábbis számodra nem. – köpte oda Inuyasha a monstrumnak.
• De felvágták a nyelved korcs, mert ugyebár az vagy. – viszonozta a kedvességet a szellem.

Inuyasha a korcs szó hallatán nagyon feldühödött és neki esett a hat méteres óriásnak, de az könnyen blokkolta a támadást. Ekkor Sango vetette be a már jól ismert csonttörőt. A szellemet annyira hirtelen érte a támadás, hogy súlyosan megsebesült. El akart menekülni, de ezt a szerzetes nem hagyhatta, a varázs céduláival megbénította a szörnyet, így Inuyasha könnyen leterítette a szélbordával. Az ütközet kimerítő volt. Mindenkit szörnyen lefoglalt a lény elpusztítása és csak akkor vették észre, hogy Kagome eltűnt, csak a táskája maradt ott. Inuyasha eszeveszett ordításba kezdett:

• Kagome, KAGOME!
• Nyugodj meg Inuyasha, ezzel nem mész semmire. - próbálta lecsitítani Miroku.
• Érzed az illatát? – kérdezte Sango.
• Várjatok. – torpant meg – Arra! – felkapta Kagome táskáját és elindult.

Sokáig futottak, míg, egy folyóig nem értek. Ott Inuyasha elvesztette a számára oly finom illatot.

• Kagome - suttogta.
• Itt táborozzunk le besötétedett. Holnap tovább indulunk, de most nem tehetünk semmit. –szólt Miroku Inuyasha vállára téve kezét – Én megértem. –mondta, de ezt már csak suttogva, hogy csak Inuyasha hallja.

Így tehát tábort vertek és nem sokára el is aludtak, kivéve Inuyasha.

• Nem akarlak elveszíteni – mondta csak úgy magának. S fájdalmas tekintettel a messzeségbe révedt.

Reggel Kagome egy ismeretlen helyen ébredt nem emlékezett hogyan került ide, tulajdonképpen semmire sem emlékezett. Körülnézett egy gyönyörű szobában volt. Maga egy ágyban feküdt, egy meseszép ruhában, amely bordó színű volt, a szegélyek arany cérnával voltak kiszabva, a ruha ujjai tölcsérben végződtek, ami átlátszó fátyolból készült. Egyszer csak zajt hallott kintről. Egy nő lépett be. Ében fekete haja kontyba fogva két tollal díszítve remekül mutatott. Szeme piros árnyalatban izzott. Ránézett Kagoméra, majd megszólalt:

• Kagome, hát jobban vagy? –
• Ki az a Kagome és te ki vagy? – kérdezte a lány kicsit megszeppenve.
• Hát nem emlékszel? – szólalt meg a nő – Te vagy Kagome. Én pedig a legjobb barátnőd vagyok, Kagura. –tette hozzá megjátszott szomorúsággal.
• Bocsáss meg, nem tudom miért, de semmire sem emlékszem! – mondta a lány megbánóan Kagura szomorú arcát látva.
• Semmi baj, de most öltözködj fel! – mosolygott Kagura
• De hát fel vagyok. – értetlenkedett Kagome
• Nem, az csak hálóruha. – azzal kivett egy fehér kimonót és egy piros nadrágot, majd Kagome elé tette.

Megvárta, amíg a lány felöltözik, és megcsinálta a haját. Mire kész lettek Kagome pontosan úgy nézett ki mint Kikiyo. Jól ált neki a miko ruha Kagura intett Kagoménak, hogy kövesse. Már elég rég óta mentek a hatalmas kastélyban, amikor Kagura befordult és bement egy ajtón. Kagome követte. Amint belépett a terembe a férfi, aki eddig ott ült felpattant és átölelte Kagomét. Ebbe a lány bele is pirult, de csak ennyit mondott:

• Te ki vagy? -
• Hát nem ismersz meg szerelmem? – kérdezte csalódottan, majd folytatta – Naraku a jegyesed.
• Nem emlékszik semmire. – vágott közbe Kagura
• Szerelmem te vagy a Misima klán hercegnője, a jegyesem. Én Kagewaki herceg vagyok a Kimiy klánból, de a barátaim csak Narakunak szólítanak. – azzal újra átölelte Kagomét aki megborzongott ezért szólt Kagurának, hogy kísérje vissza a szobájába.

Így is történt. Kagome beledőlt az ágyába és a nap további részében csak gondolkodott a hallottakon, végül elaludt.

Miután Kagura elkísérte a lányt a szobájához visszament Narakuhoz. Naraku így szólt:

• Remek színésznő vagy. Kagome mindent elhitt. Sikerült a felejtő varázslat. –
• Mi a terved azzal a libával? – kérdezte a szélboszorkány
• NEM LIBA! – még maga Naraku is meglepődött saját felindulásán, kicsit lehiggadott, majd folytatta – Megöletjük vele Inuyashát és megkeressük a szilánkokat, egy csapatkánt. –
• Milyen leleményes! – húzta ravasz mosolyra a száját Kagura
• Szerintem elég fájdalmas Inuyasha számára, ha látja, hogy a szeretett nő az én feleségem. Nem gondolod? – majd felhallatszott a már ismerős gonosz kacaj.

Később Naraku meglátogatta Kagomét. A lány ült az ágyában és gondolatban messze járt. Nem zavarta meg csak nézte “olyan gyönyörű” gondolta magában. Kagome előtt megjelent egy kép: Egy fát látott, amihez egy nyíl hozzászegezett egy fiút. A fiú olyan ismerős volt számára. Ezüstös haja és két édes kutyafüle volt. Piros ruhát viselt. A fiú megmozdult… De ekkor a lány felriadt. Magán érezte valaki kezét. Hátrafordult és Narakuval nézett farkasszemet. Majd a férfi megszólalt:

• Hogy vagy kedvesem? -
• Jól. – hazudta Kagome, aki idegennek érezte Narakut.

Naraki közelebb hajolt a lányhoz, hogy megcsókolja. Maga se tudta miért, de vonzódott Kagoméhoz. A lány észrevette a csókkísérletet és elfordult. Naraku vette a lapot, megfogta a lány karját és magához rántotta, megcsókolta, de Kagome ellökte magától a feldühödött fiút.

• Még ne! – mondta remegő hangon Kagome.
• Rendben annyi időt kapsz, amennyit csak akarsz. – válaszolta a fiú már lehiggadva.

Adott egy jóét puszit a lánynak, majd kicaflatott a szobából. Dühös volt és zaklatott nem értette miért nem tud megálljt parancsolni érzelmeinek.

Gondolatmenetét léptek zaja zavarta meg. Kanna volt az.

• Mi az Kanna mutatni akarsz valamit? – kérdezte a szellem.

Kanna nem felelt csak kinyújtotta tükrét. Naraku belenézett és felfedezte benne Inuyashát, ahogy közelít a palotához.

• Milyen messze vagyunk még Inuyasha? – kérdezte Miroku.
• Kétnapnyira. De ez nem tetszik nekem. Naraku szándékosan szivárogtatta ki a szagát. Csapdába akar minket csalni…
• És Kagome a csali. – fejezte be Sango

“Jaj Kagome, csak ne essen semmi bajod” – gondolta Inuyasha

Eközben már Naraku palotájánál járt valaki, akire senki nem számított: Sesshoumaru. Megérezte Naraku bűzét és neki is volt egy kis elszámolni valója a szellemmel. Mikor Naraku észrevette a nem várt látogatót, azt gondolta kipróbálja Kagome erejét, végül is amíg az ő “jegyese” engedelmeskednie kell. Szólt Kagomának, hogy itt van az a szellem, aki megölte az édesapját, és ha akarja, bosszút állhat rajta. Kagome e szavak hallatán kirohant íjával és pár nyíllal. És Narakuval elindult az erdő felé. Később kirajzolódott előttük egy alak. Haja hófehér, fülei hegyesek, szeme mely semmilyen érzelmet nem tükrözött aranysárga színben tündökölt. Ruháján páncélt viselt.

• Ő az, aki megölte mélyjen tisztelt apádat! – mutatott Sesshoumarura

Kagome kifeszítette a nyilat, de nem lőtt. Valami vagy valaki belülről azt súgta neki: HAZUDIK! Naraku sürgette Kagomét, majd mikor meglátta, hogy a lány elájul maga rontott Sesshoumarunak. Sesshoumaru súlyosan megsérült, de Naraku sem úszta meg. Végül belátta, most nem győzhet és így inkább elmenekült. Sesshoumaru a földön fekvő még mindig ájult lányra nézett. Az nem mozdult. Sesshomaru felvette és elvitte táborhelyükre, ahol Rin már szaladt is feléjük.

• Sesshoumaru-sama! – most kicsit megtorpant, Kagomét nézte – ki ez a gyönyörű lány? Egy miko? – kérdezte
• Nem. Csak a ruhája. – felelte tömören Sesshoumaru, mert tudta, hogy ez a lány Inuyashával utazott és csak azért hozta él, hogy ezzel dühítse öccsét.

Ekkor megjelent Jaken is és megdöbbent arccal nézett a lányra. Tekintetét rajta felejtette.

• Mi az Jaken, csak nem tetszik? –köpte oda Sesshoumaru, majd a lányt lefektette a tűz mellé.

Rinhez fordult:

• Menj aludni! – mosolygott a lányra

Majd Jakenhez fordult:

- Ne hagyd elmenni! – morogta

Azzal eltűnt az erdő rengetegében.

• Milyen messze vagyunk még? –tette fel a kérdést immár sokadjára Miroku.
• Nem! – borzadt el Inuyasha.
• Mi az? – kérdezte Sippou aggódva.
• Elvesztettem a szagot!

***

Kagome megint ismeretlen helyen ébredt és ezt meg is jegyezte magának. Felült és sikított egyet. Jaken aki egész este mellette ült és figyelte most zavarban volt, hogy a lány megijedt tőle.

Ekkor Sesshoumaru bukkant fel a semmiből. Kagome az ismerős arc láttán ordítva rohant oda hozzá:

• Varangy, VARANGY! – és átölelte Sesshoumarut.

Nem tudta miért teszi, hiszen ő apja gyilkosa… de ezt valójában ő nem hitte el. Jobban bízott Sesshoumaruban, mint a saját vőlegényében… mármint ha tényleg az, gondolta.

Sesshoumaru felszisszent. Kagome csak ekkor vette észre mekkora fájdalmat okozott az ölelésével Sesshoumarunak. A lány, gondolkodás nélkül felhúzta a fiú felsőjét. A látvány sokkolta: egy hatalmas lyuk volt a férfi mellkasán.

• Azonnal el kell látnom. – mondta, majd elszaladt.

Tíz perccel később egy halom ködszerrel és egy nagy vödör vízzel tért vissza a legközelebbi faluból. El akarta volna látni a szellem sebeit, de az nagy büszkén vissza utasította a halandó segítségét. Arrébb ment, de néhány lépés múlva elájult így szabad utat hagyva a lánynak. Rin ott visítozott, hogy most mi lesz, de miután Kagome ellátta a szellem sérüléseit odament hozzá beszélgetni:

• Szia mi a neved? – kezdeményezett barátságosan Kagome.
• Rin. – mondta kicsit megszeppenve a kislány – És a tied? –
• Kagome vagyok, de másra nem emlékszem. -
• Miért nem? –kérdezte ártatlanul
• Nem tudom. – majd elmesélte a Narakuval történteket…

Ezt mind nagyon jól halotta Sesshoumaru is, aki már felébredt és sokkal jobban érezte magát, hála Kagoménak. Odament a két beszélgető lányhoz:

• Köszönöm. – bökte ki nagy nehezen
• Nincs mit. Én köszönöm, hogy elhoztál magaddal. – mosolygott Kagome.

“Milyen szép így.” - gondolta Sesshomaru.

A nap hátralévő részében utaztak. Sesshomaru hirtelen megáll, felszegi fejét, majd beleszagol a levegőbe:

• Inuyasha -
• Hogy ki? –Értetlenkedett Kagome, de a szellemnek nem volt ideje válaszolni, mert előttük egy alak rajzolódott ki.

Kagomében felvillant az a kép, amit még Naraku kastélyában látott. A fiú a jelenetből ott állt előtte.

• Kagome jól vagy? – kérdezte a hanyou
• Te ki vagy? – lepődött meg Kagome és még egyszer végigmérte a fiút, majd elájult.

Sesshoumaru és Inuyasha is odarohant Kagoméhoz. Aggódtak érte, Még Sesshoumaru is, de nem úgy, mint Rinért ez más volt.

• Mit tettél vele? - üvöltötte magából kikelve Inuyasha.
• Én a helyedben ezt Narakutól kérdezném. – felelt Sesshoumaru.

Ekkor befutott a kis csapat többi tagja is. Myoga fel sikkantott:

• Kagome egy felejtő bűbájjal átkozták meg. Valószínű, hogy ez Naraku volt. Még egy ideig nem tér magához, harcol, hogy visszaszerezze az emlékeit. Amikor meglátta Inuyasha úrfit, biztos feltörtek az emlékei. Azt javaslom, vigyük valami biztonságos helyre. –

Mindenki aggódott Kagoméért, elvitték Kaede anyóhoz, aki ápolta. Este felé Kagome magához tért. Megdöbbenve látta, hogy Inuyasha és Sesshoumaru ott ülnek, és őt figyelik.

• Kagome, hát jól vagy? – aggodalmaskodott Inuyasha.
• Igen, már emlékszem. – ekkor Sesshoumaru szemébe nézett, az aggodalmat tükrözött.

Sesshoumaru felállt, kiment a kunyhóból. Utoljára még visszanézett a lányra, majd elment. Inuyashának nem tetszett, amit látott. Bátyja szemében szerelemet, gyengédséget és zavart fedezett fel, de nem akarta ezt elmondani Kagoménak.

• Inuyasha. – suttogta a lány.

Inuyasha egyből ránézett és átölelte, szorosan mintha soha többé nem akarná elengedni.

• Úgy féltem, hogy elveszítelek. -
• Inuyasha -
• Szeretlek –
• Én is. – ajkuk forró csókban ért véget.

Egymásra néztek, és csak mosolyogtak. Milyen rég várták már ezt a pillanatot. Az első csókot.

Másnap boldogan ébredtek fel egymás karjában, de mivel nem akarták, hogy ez a pillanat elszálljon nem mozdultak. Nem tudták mikor lehetnek újra így együtt. Miroku és Sango lépett be kunyhóba. Inuyasha és Kagome elpirult és távolabb húzódtak egymástól.

• Jó reggelt, látom már jobban vagy, örülök. – mondta Miroku.
• Jössz fürödni? - Tette fel a kérdést Sango, hogy elterelje a szót.
• Persze! – felelte Kagome.

Azzal a két lány elindult a tóhoz. Levetkőztek és belevetették magukat a vízbe. Eközben Miroku Inuyashát faggatta:

• Na, mi történt? – kérdezte ravasz mosollyal.
• Semmi. – felelte higgadtan Inuyasha.
• Ne mond már egymás karjában ébredtetek. -
• Megcsókoltam. –
• ENNYI?-
• Ennyi, mégis mire gondoltál!? - majd egy akkorát adott a szerzetesnek, hogy annak madárkák repdestek a feje körül.

Ekkor betoppant a két lány. Kagome immár az iskolai egyenruhájában, amit a táskájából halászott ki. Egyből tudták miről van szó. Lassan útra keltek, elköszöntek Kaedétől. Nem mentek sokat Kagome felkiált:

• Ékkőszilánk nagy sebességgel! – alig, hogy ezt végig mondta Kouga jelent meg.
• Szervusz Kagome Hogy va… - de nem tudta befejezni a mondatát, mert Inuyasha ott termett és a lány elé ált védelmezőlég.
• Mit keresel itt ordas? -
• Á, korcs, most nincs időm veled foglalkozni. – és amilyen gyorsan jött, úgy el is ment.
• Nyugodj meg Inuyasha nem történt semmi. – próbálkozott Kagome.
• Még, hogy semmi az a rühes farkas… - de nem fejezte be a mondatot, megérzett valamit – Sesshoumaru
• Mi? – kérdezték a többiek döbben, de Kagome nem merevedett le egyből rohanni kezdett a sérült Sesshoumaruhoz.
• Inuyasha nézd! – mutatott oda:

Kagome ellátta a szellem sérüléseit. Mikor Inuyashaék odaértek a lány, kérőn tekintett végig a társaságon. Mire ők megfogták az alélt Sesshoumarut és elvitték egy tóhoz, ahol tábort verhettek. Miroku és Sango elment tűzifát gyűjteni, Sippo már aludt. Inuyasha őrködött és nézte, ahogy Kagome ellátja bátyja sérüléseit. Miután a lány végzett odabújt Inuyashához aki átölelte és megcsókolta. Így aludtak el. Mikor Sangoék visszaértek nem keltették fel őket mondván milyen aranyosak.

Reggel Kagome ébredt elsőnek és nekiállt kicserélni a kötést a sérült szellemen. Sesshoumaru felszisszent.

• Bocsánat. – mondta Kagome – Mi történt veled?
• Az nem érdekes? -

Hosszú szünet után Sesshoumaru törte meg a csendet:

• Kagome… - kezdte – köszönöm – nyögte ki.
• Nem kell megköszönnöd, szívesen segítek bármikor. - mondta mosolyogva Kagome.

A férfi felállt.

• Jaken már biztosan aggódik. –mondta és eltűnt a rengetegben.

Kis idő múlva Inuyasha is felkelt, odament a lányhoz átkarolta és megcsókolta, majd csak annyit mondott:

• Szeretlek!

Vége… egyenlőre

Következő rész: Régi barát