Sesshoumaru éjfél felé ébredt fel. Kinyitotta a szemét és körbenézett. Abban a barlangban volt, amit Alexa mondott. Már sokkal jobban volt, de még mindig nem volt elég erős. Érezte magán a lány finom illatát. A sebei gondoson be voltak kötve. Nesztelenül fölült és körbenézett. Alexa ott ült tőle két méterre é a tüzet nézte. Nem vette észre, hogy a szellem már felébredt.
Sesshoumaru nem is szólt semmit, csak nézte a lányt. Tényleg gyönyörű volt. Hatalmas ereje van és mégis olyan törékeny. Alexa megérezte, hogy figyelik. Odanézett a szellemre.
Jól vagy? – kérdezte. Látszott már rajta, hogy nagyon fáradt.
Igen. – jött a tömör válasz. Ezután kis csend következett.
Miért jöttél utánam, mikor világosan megmondtam, hogy ne!- mondta Sesshoumaru fenyegetően.
Mond, te nem érted, hogy nekem nem parancsolsz?! – mondta Alexa idegesen.
Ti halandók, nem tudjátok, hogy hol a határ! –mondta mostmár Sess is mérgesen.
Erre Alexa felugrott és kifele indult. A szellem előtt megállt.
Elegem van belőled! Egy nagyképű, parancsolgató idióta vagy!!! – ordította le a szellem fejét, majd kirohant.
Sesshoumaru egy pillanatig mozdulatlanul ült, aztán sóhajtott egy nagyot, kissé nehezen feltápászkodott és a lány után indult.
Pár másodperc alatt utolérte Alexát, mögéugrott az ölébe kapta, lefogta a kezeit és így cipelte vissza a barlang felé. Alexa tehetetlenül ficánkolt a szellem karjaiban. Végső elkeseredésében a férfi mellkasát ütögette és kiabált vele, hogy azonnal tegye le és engedje már elmenni.
Mikor visszaértek, Sesshoumaru lerakta Alexát és ő is leült, de nem engedte el, az amúgy is menekülni próbáló lányt.
Miért nem engedsz már el?! – kiabálta Alexa – Elmegyek, akár tetszik, akár nem!
Nem mész sehova. – reagált nyugodtan a szellem.
Ha nem engedsz el, akkor… - kezdte Alexa, de nem tudta befejezni.
Akkor? – kérdezte Sesshoumaru, és fejmagasságba hozzányomat a lány kezeit a falhoz – Akkor mi lesz?
Alexa erre nem tudott mit mondani, nem akart harcolni a szellemmel, még akkor sem, ha most le tudná győzni, mert erősebb nála, mert Sess sebei még nem gyógyultak be. Dacosan nézett a szellemre, aki fölényesen elmosolyodott.
Menj a francba! – suttogta Alexa, és már nem feszengette kezeit a szellem szorításában.
Makacs fruska. – mondta Sesshoumaru egy gúnyos mosollyal.
Parancsolgató idióta! – kiabált újra Alexa, és ha Sess nem fogta volna még mindig a kezeit, most biztos lekevert volna egyet.
Sesshoumaru most újra szorosan a falhoz szorította a lány kezeit, nehogy szabadulni tudjon, és nagyon közel hajolt hozzá.
Ne is próbálkozz! – súgta kis gúnnyal a lány fülébe.
Te… - kezdte volna újra Alexa, de Sesshoumaru megcsókolta.
Lágy, mégis érzelmekkel teli csók volt. Mindketten úgy érezték, megszűnt a külvilág, és ők a fellegekben járnak.
Miután Sess elvette ajkait, mélyen Alexa szemébe nézet. Mindketten elmosolyodtak. A lány visszacsókolt. Hosszan csókolták egymást.
Sesshoumaru már elengedte Alexa kezeit, aki szorosan hozzábújt. Egymást ölelve aludtak el.
Reggel, mikorra Alexa felébredt, Sesshoumaru már ébren volt. Csókkal köszöntötték egymást. Alexa a férfi mellkasára hajtotta fejét. Sess szorosan magához ölelte a lányt. Mindketten így akartak maradni örökre.
Bárcsak megállna az idő! – suttogta Alexa, mire Sess újra megcsókolta.
Sokáig így maradtak.
Vissza kéne mennünk már Rinékhez. –mondta egyszercsak Alexa.
Nagy nehezen kibontakoztak egymás kajaiból és visszasétáltak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum