A gy�gy�t�

2. fejezet: �jszakai kaland

Hikari �s Keriko hamarosan oda�rtek a t�r bej�rat�hoz, ahol a k�t fi� m�r val�ban v�rt r�juk. Hikari az egyik fi�ban azonnal felismerte bar�tn�je kedves�t l�v�n m�r nemegyszer l�tta, �gy k�nnyen r�j�tt, hogy a m�sik alak a Jishin n�vre hallgat. Egy halk k�sz�n�s ut�n mind a n�gyen bementek a j�tsz�t�rre, ahol a szerelmesek el�l haladva duruzsoltak, m�g Hikari �s Jishin n�m�n k�vett�k �ket. A l�nynak eg�sz addig elk�vetkez� dolgozat�n j�rt az esze, m�g a fi� meg nem sz�l�totta.

- Sz�val te vagy Hikari.

- Haii. – v�laszolt kim�rten Hikari, �s most el�sz�r v�gign�zett a fi�n. Jishin n�la majdnem egy fejjel magasabb volt, r�vid, fekete haj�n �s s�t�t szemeiben megcsillant a holdf�ny. Elpirulva szegezte ism�t fej�t az �tra.

- Hallottam m�r r�lad az �cs�mt�l. – t�rte meg ism�t a csendet a fi�.

- Csal�dt�l?

- Kellemesen… Igaz�b�l rosszabbra sz�m�tottam... Mondjuk olyasmire, mint Keriko. – mosolyodott el. Hikari sem tudta meg�llni, hogy arc�n ne jelenjen meg egy apr� mosoly. �jabb n�ma csend �llt be a besz�lget�sbe, majd l�tt�k, hogy a turb�kol� p�r egy padra �l le, �s mivel nem akart�k megzavarni az enyelg�st, egy kicsit t�volabb es� padra �ltek le.

- Min gondolkozol ennyire? – sz�lalt meg ism�t Jishin. Hikari csak most vette �szre, hogy a fi� szorosan mellette �l, �s egyik kez�t a l�ny hozz� k�zelebb es� combj�n pihenteti.

- Cs-cs-csak a holnapi dolgozaton… - v�laszolt r�kv�r�sen Hikari �s pr�b�lt �gy od�bb �lni, hogy az a fi� sz�m�ra ne legyen s�rt�, viszont � szabaduljon.

- Dolgozat?? De hisz holnap szombat van! – lep�d�tt meg a fi�, ek�zben Hikari sikeresen elt�volodhatott t�le.

- Haii! El�k�sz�t�re j�rok, ami szombaton van. Ez�rt is k�ne gyorsan hazamennem, hogy min�l jobban kipihenhessem magam. – �llt fel a l�ny, de a fi� gyorsan elkapta a kez�t, �s finoman visszah�zta maga mell�.

- K�rlek, maradj m�g… Olyan j� veled lenni… - suttogja az ism�t r�kv�r�s arc� l�nynak.

- H�t j�. D-de csak egy kicsit…

- Nekem annyi is megfelel… – �lelte �t a l�ny v�ll�t �s szel�den a mellkas�hoz h�zta.

- Mit csin�lsz? – r�m�lt meg Hikari

- Azt mondtad, pihenned kell. Pihenj csak. �n addig vigy�zok r�d!

~ Pont ett�l f�lek…~ gondolta Hikari, de behunyta szemeit, �s ahogy a fi� szel�den simogatni kezdte karj�t lassan el is aludt. Arra �bredt, hogy a fi� sz�longatja.

-H�! Hikari! �bredj! – suttogta mik�zben mosolygott a kiss� k�m�s l�nyra - Gyere! Mutatok valamit!

- Uhum… - ny�g�tt egy f�radtat a l�ny, majd kezdett mag�hoz t�rni, �s r�eszm�lt hogy m�g mindig a padon �l, Jishin mellkas�nak d�lve. Lassan felkelt �s k�rben�zett. M�g mindig s�t�t volt, de m�r derengett az �g alja. Keriko-t �s Kai-t sehol sem l�tta.

- Hol vannak a t�bbiek?

- M�g aludt�l elmentek… nem akartunk fel�breszteni olyan aranyosan szuny�k�lt�l. – �llt fel a fi� is.

- �s hova mentek?

- Megn�zni a napfelkelt�t. Gyere, menj�nk ut�nuk!

- �… rendben! – indultak el egy ir�nyba. Lassan k�vette a fi�t, �s hamarosan oda is �rtek a p�rhoz. Keriko �s Kai egy sziklap�rk�nyon, a korl�tn�l �llva �lelkeztek �s n�zt�k a napfelkelt�t tenger fel�l. Hikari odament a korl�thoz �s len�zett az alattuk m�lyen elter�l� szikl�s �b�lbe. A korl�t, ahogy neki t�maszkodott megbillent, de szerencs�re m�g id�ben visszanyerte egyens�ly�t �s kicsit h�tr�bb t�ntorodott, mire bele�tk�z�tt Jishin-be. A fi� �t�lelte h�tulr�l a l�nyt �s fej�t Hikari v�ll�ra hajtotta.

- H�t nem csod�s? – suttogta Hikari f�l�be a fi�.

- De igen… Nagyon sz�p. – v�r�s�d�tt el Hikari, majd pr�b�lt ell�pni a fi�t�l, de az nem engedte. Egyre er�sebben pr�b�lkozott, de �rezte, hogy ezzel egyidej�leg a fi� karjai is egyre szorosabban tartj�k, mire megr�m�lt.

- K�rlek, engedj el! M�r k�s� van. Indulnom kell! – mondta f�l�nken.

- M�g nem! V�rj egy kicsit… Vagy nem szeretn�l itt maradni?

 - Nem! Engedj, k�rlek! T�nyleg mennem kell! – er�t vett mag�n �s ell�kte mag�t a fi�t�l, aki h�traesett, � maga pedig el�re, a korl�tnak l�k�d�tt, aminek let�rt a tart� l�ce, �s �gy Hikari el�re billent. Viszont m�r nem tudta egyens�ly�t visszanyerni �s leesett a sziklap�rk�nyr�l, egyenesen az �b�lben tornyosul� szikl�k fel� zuhant. Jishin ahogy fel�llt ut�na kapott, de m�r nem tudta elkapni, csak a leveg�t fogta meg.

- HIKARI!!! – ki�ltott Jishin �s a p�r is, akik id�k�zben odagy�ltek – NE!!!

A l�ny ijedten n�zett egyre t�volod� t�rsaira. A f�lelemt�l m�r sik�tani is elfelejtett. Szemeiben k�nnyek gy�ltek. Len�zett a fel� k�zeled� szikl�kra, majd behunyta szemeit �s k�nnyei, mint megannyi kicsiny krist�ly kavarogtak a leveg�ben k�r�l�tte.

            ~ H�t ez lenne a sorsom? �n nem �gy akartam! Gy�l�l�m ezt a vil�got! El akarok menni innen! Valaki seg�tsen!~ ki�ltott fel gondolataiban a l�ny. Ebben a pillanatban k�l�n�s �rz�s ker�tette hatalm�ba. Kinyitotta a szemeit. M�g mindig zuhant, de m�r nem l�tta Toki� f�nyeit, csak s�t�ts�get �s az �jszakai �let zajait sem hallotta melyek olyan jellemz�ek voltak a v�rosra. Nem �rtette mi t�rt�nt. Mintha a szok�sos szagokat sem �rezte volna, mindig is �rz�keny orra csak friss leveg�t �rzett. Len�zett ism�t �s a szikl�k helyett hatalmas, �sszef�gg� lombkoron�t l�tott. Kezeit v�dekez�en tette maga el�, ahogy r�esett egy nagyobb fa koron�j�ba. B�r sok karcol�s lett test�n az �gakt�l �s ruh�ja is t�bb kisebb helyen elszakadt, de az es�s lelassult �s ez�rt nagyon h�l�s volt. Er�t vett �s egy als�bb fa�gat siker�lt is elkapnia, ami m�gjobban lelass�totta �s egy pillanatra meg is �ll�totta, azonban keze megcs�szott �s halk puffan�ssal ter�lt el a magas, puha �s selymes f�ben. Minden porcik�ja f�jt �s semmit sem �rtett.

~ Hol vagyok? Mi t�rt�nt velem?~

- Seg�tsen valaki… - ny�sz�rg�tt halkan, b�r sejtette, hogy k�zel �s t�vol egy l�lek sincs. Behunyta szemeit, azonban a k�vetkez� pillanatban halk l�tek zaj�t hallotta meg. Gyorsan kinyitotta szemeit �s arra n�zett. Nem l�tott m�st csak a s�t�tben k�t hatalmas fa t�rzse k�z�tt egy borosty�n sz�nben pomp�z� szemp�rt mely hidegen n�z r�.

- K�rlek… seg�ts… - suttogta er�tlen�l majd elhom�lyosult el�tte minden s v�g�l elnyelte a v�gtelen s�t�ts�g.

- L�tj�tok valahol? – k�rdezte a k�t fi�t Keriko, akik szomor�an cs�v�lt�k meg fej�ket. Az �b�l szikl�in gy�ltek �ssze ism�t a keres�sb�l.

- Hova t�nhetett? – k�rdezte Kai.

- Rem�lem nem esett baja… - keseredett el a l�ny.

- Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de �n l�ttam egy z�ld villan�st, mikor zuhant, azut�n elt�nt. – h�zta �ssze szem�ld�keit Jishin gondolkodva.

- Z�ld villan�s? Biztos vagy benne? – n�zett r� hitetlen�l Keriko.

- Haii! Teljesen biztos vagyok! – b�lintott a k�rdezet, hogy nyomat�kot adjon v�lasz�nak.

- Furcsa dolgok t�rt�nnek! Z�ld villan�s, azt�n Hikari nyom n�lk�l elt�nik… valami itt nagyon nincs rendben! – elm�lkedett Kai.

- Eddig mi is eljutottunk! Menj�nk �s keress�k tov�bb! Meg kell tal�lnunk! – mondta k�ts�gbeesve Keriko, mire ism�t nekil�ttak a kutat�shoz, de hi�ba kerest�k, nem tal�lhatt�k meg, mivel Hikari ekkor m�r egy m�sik, t�voli vil�gban volt.

Folytat�s k�vetkezik…