A gy�gy�t�

3. fejezet: D�monok m�rpedig l�teznek!

Hikari sok�ig aludt �s v�gig az az arany szemp�r j�rt fej�ben, nem tudta elfelejteni. Lassan kezdett mag�hoz t�rni �s ezzel egy id�ben k�t vitatkoz� hangra lett figyelmes. Nem nyitotta ki a szem�t csak hallgatott. Arra k�vetkeztetett, hogy a veszeked�k egy n�la j�val fiatalabb kisl�ny, m�g a m�sik egy rekedt hang� �regember. Sok�ig figyelte �ket, �s k�zben hagyta, hogy az �tsuhan� leveg� finoman cir�gassa arc�t. Tudta, hogy m�g mindig a f�ld�n, a f�ben fekszik, de nem tudta, hogy ker�lt oda, �s nagyon gyeng�nek is �rezte mag�t.

- Azt mondta, maradjunk itt, m�g visszaj�n! – sz�lt a kisl�ny.

- De azt nem, hogy seg�ts�nk a haland�n! – j�tt a rekedt v�lasz.

- De azt sem mondta, hogy ne! – �rvelt a kisl�ny – Menj el v�z�rt!

- Nem megyek sehova! Egy ilyen kis taknyos haland� nekem nem parancsolgat!

- Az el�bb m�g azt mondtad, hogy megker�l�d az erd�t, minthogy egy haland�val egy�tt maradj! Ha menni akarsz, menj, de legal�bb akkor m�r tegy�l is valamit �s hozz vizet! Te is l�tod, hogy nincs j�l! �s ha a nagy�r nem akarta volna, hogy seg�ts�nk neki, akkor nem erre j�tt�nk volna.

~ Azt gondolom, hogy r�lam van sz�, de ezek kik? �s mi az, hogy haland� meg nagy�r? Milyen j�t�kba cs�ppentem? ~ elm�lkedett mag�ban Hikari.

- Akkor sem megyek v�z�rt! – sz�gezte le a rekedt hang� �reg, majd hirtelen a t�volban megsz�lalt egy komoly �s �rzelemmentes f�rfihang.

- Rin! Yaken! Iku!(Indulunk!) – adta ki az utas�t�st.

- Igenis nagyuram! – hallatszott az �reg hangja, amib�l el�g j�l ki lehetett venni egy talpnyal� hangnem�t.

- Dozo Sesshoumaru- sama! Maradjunk m�g! Nagyon elf�radtam �s az a l�ny is nagyon rosszul van. Engedd, hogy seg�tsek neki! – k�ny�rg�tt a kisl�ny. Hikari egyre hihetetlenebbnek tartotta a dolgot, �s arra tudott gondolni, hogy ez csak egy furcsa �lom. Egy ideig n�ma csend, majd ism�t a f�rfi sz�lalt meg.

- Rendben! Maradunk.

- D-d-de nagyuram?! – dadogta az �reg.

- Azt mondtam maradunk! Yaken!

- Haii?

- Hozz vizet!

- Haii nagyuram! – lehetett hallani az �reget, majd gyors l�pteinek t�volod� zaj�t.

- Arigatou nagyuram! – mondta boldogan a l�ny, de nem j�tt v�lasz.

- Pihenj Rin, �s ha akarsz, seg�ts neki. M�r fel�bredt.

~ Ilyen nincs! Egy parancsolgat� alak, egy kisl�ny �s egy talpnyal� �reg. Furcsa t�rsas�g. De honnan tudja, hogy �bren vagyok? Hihetetlen!~

Gondolataib�l az z�kkentette ki, hogy arc�ra �rny�k esett. Lassan kinyitotta a szem�t �s megl�tott maga mellett egy 8 �v k�r�li, fekete haj�, barna szem�, mosolyog�s kisl�nyt, aki narancss�rga kock�s kimon�ban t�rdelt mellette.

- Szia! A nevem Rin! �r�l�k, hogy fel�bredt�l. T�ged hogy h�vnek?

- ���… Szia Rin! A nevem Hikari. – Megpr�b�lt fel�lni, de a has�n egy nagyobb v�g�s, amit val�sz�n�leg a fa egyik �ga okozott, amire �rkezett zuhan�s k�zben megakad�lyozta �s f�jdalmas szisszen�ssel fek�dt vissza.

- �gy n�z ki, nem �lmodom… - ny�sz�r�gte Hikari.

- Nem, szerintem sem �lmodsz, vagy mindketten ugyanazt �lmodjuk! – mosolygott kedvesen Rin, mire Hikari is elmosolyodott.

- Hol vagyok?

- A Kowura hegy l�b�n�l.

- �rtem… vagyis nem, de elhiszem. �s hogy ker�ltem ide?

- Ezt nem tudom. Sesshoumaru-sama? Nem tudod, hogy ker�lt ide? – fordult h�tra Rin.

- Leesett. – j�tt a t�m�r v�lasz a k�rdezett�l.

- Leest�l. – tov�bb�totta Rin.

- A-ha… Az es�s az r�mlik, de hogy ker�ltem az erd�be? Hiszen nemr�g m�g Toki�ban voltam.

- Toki�? Az egy birodalom? – pislogott csod�lkozva a kisl�ny.

- Eh… Nem �ppen. ^^” Toki� egy v�ros… Tudod �n ott lakom.

- Biztos sz�p hely lehet.

- H�t… Minden helynek megvannak a maga sz�ps�gei.

- Megj�ttem a v�zzel, nagyuram! – hallatszott a rekedt, �reg hang.

- Vidd oda Rinnek! – sz�lt a f�rfi, mire neh�zkes, szapora l�ptek k�zeled�s�t lehetett hallani. Hikari arra n�zett, �s amit megl�tott, azt nem tudta elhinni. Egy kis z�ld gn�m �ri�si szemekkel, egy kopott barna kimon�ban, egyik kez�ben egy mag�n�l k�tszer nagyobb bottal, aminek v�g�n k�t fej van, m�sik kez�ben pedig egy v�d�r v�zzel k�zeledett fel�. A kis gn�m l�tsz�lag motyogott valamit, de hangot nem adott ki. Hikari t�gr4a ny�lt szemekkel n�zte. Csod�lkoz�s�ban m�g f�jdalm�r�l is megfeledkezett �s fel�lt. A kis gn�m letette Rin mell� a v�d�r vizet, majd felfigyelt az �t n�z� l�nyra.

- Mit bambulsz haland�?! – k�rdezte cseppet sem kedvesen. Hikarinak eddig sem tetszett a kis gn�m viselked�se, de most, hogy m�r l�tja is teljesen elundorodott t�le.

- Ez meg mi? – n�zett Rinre k�rd�n.

- � Yaken. � egy varangyszellem.

- L�tszik… Ugye nem �rt hozz�m?! – h�z�dott el a l�nyt�l, mire Rin halkan kuncogott.

- Nem.

- K�sz�n�m istenem… - s�hajtott fel megk�nnyebb�lten a l�ny, mire Rin arc�n m�g nagyobb mosoly ter�lt el, Yaken pedig ism�t elkezdett mag�ban morgol�dni, majd megfordult �s elindult valamerre. Hikari csak most vette �szre, hogy t�l�k nem messze egy k�tfej� s�rk�ny fekszik fejeit a f�ld�n pihentetve. Elt�tott sz�jjal n�zte.

- E-e-egy s�rk�ny??

- Haii! A neve Aun. Nagyon aranyos s�rk�ny.

- Szellemek, s�rk�nyok… Hova �rkeztem �n?! Ez biztos nem a val�s�g! Ilyenek nincsenek! Se szellemek, se s�rk�nyok! Csak a mes�kben!

- De vannak! – gy�zk�dte Rin – Sesshoumaru nagy�r p�ld�ul egy nagyon er�s kutyad�mon!

- Kicsoda? Ki az a Secsumacsu? – pislogott �rtetlen�l Hikari, mire Rin felkacagott.

- Sesshoumaru-sama! – ism�telte.

- Oh… Ehhe… �rtem. De � ki? – k�rdezte, mire Rin egy t�volabbi fa ir�ny�ba mutatott, ami �rny�k�ban egy f�rfi �lt egyik t�rd�t felh�zva. A l�ny nem l�tott sokat, de ez a kev�s is el�g volt ahhoz, hogy ism�t rendesen el�muljon. A f�rfin egy feh�r kimon� volt, aminek fels� r�sz�n n�hol piros minta d�szelgett, �s a l�ny fel� es� v�ll�t egy hatalmas, feh�r pr�m fedte, de nem is ezen, hanem a hossz�, ez�st hajon �s a neh�z p�nc�lzaton lep�d�tt meg legink�bb.

- �rdekes jelmez… De �gy tudtam, hogy a cseresznyevir�g �nnep�ly m�g csak egy h�nap m�lva lesz…

- Cseresznyevir�g �nnep�ly? A falumban tartottak, mikor m�g ott voltam, de az�ta nem voltam ilyenen…

- �s mi�rt j�tt�l el onnan? �s egy�ltal�n hol vannak a sz�leid? – n�zett k�rd�n Rinre, de mikor l�tta, hogy a kisl�ny elszomorodik, nagyon rosszul kezdte �rezni mag�t.

- Meghaltak m�g kiskoromban… - szipogta Rin.

- Jaj Rin… Annyira sajn�lom. Bocs�ss meg. Nem akartam, hogy szomor� legy�l. – a kisl�ny megt�r�lte szemeit, majd mosolyogva Hikarira n�zett.

- Semmi baj! Ut�na m�g a faluban maradtam, azt�n mikor azt megt�madta egy farkas falka elmenek�ltem. A farkasok �ld�ztek, azt�n Sesshoumaru-sama megmentett. �gy ker�ltem hozz�.

- �hm… Legy�zte a farkasokat?

 - Iie(nem)! A farkasok meg�ltek, a nagy�r pedig visszaadta az �letem. – mosolygott �rtatlanul.

~ Nem mondom, van fant�zi�ja a kisl�nynak.~gondolta Hikari, majd a d�mon fel� pillantott.

- Egy�bk�nt j�l vagy? – k�rdezte Rin.

- Haii! Jobban. – mosolygott Hikari, majd meg is d�bbent – M�r egy�ltal�n nem f�jnak a sebeim… Ez hogy lehet?

- Lehet hogy te is d�mon vagy! – mosolygott Rin – Mint Sesshoumaru nagy�r.

- D�monok nem l�teznek… - mosolygott a kisl�nyra – Se szellemek, se s�rk�nyok. Csak a mes�kben meg az �lmokban.

- Furcsa ezt egy olyan onna(asszony) sz�j�b�l hallani, aki maga sem l�tezik ezek szerint. – hallatszott a k�zel�kben a f�rfi mindig fagyos �s nyugodt hangja kis g�nnyal megf�szerezve. Hikari feln�zett �s imm�r teljes testk�zelb�l l�tta a f�rfit. Pislogott p�rat d�bbenten, ahogy v�gign�zett rajta. A d�mon mozdulatlanul �llt el�tte �t n�zve. �sszevetve a l�ny �rdekesnek tal�lta a d�mont. Lassan fel�llt �s m�g mindig d�bbenten, de sz�tlanul m�rte v�gig a f�rfit, aki n�la egy fejjel magasabb volt.

~ Milyen magas… a tart�s�b�l �t�lve valami bek�pzelt nemes lehet… J� er�ben lehet, ha ezt a p�nc�lt elb�rja. Milyen k�rmei vannak, mondjuk ez ink�bb m�r karom… Az arc�n azok a mint�k… Ki van festve?! El�g b�na… A szemei… Arany sz�n�ek… Mintha m�r l�ttam volna valahol. Igen! Miel�tt el�jultam! Pont ilyen volt! Fagyos, de m�gis sz�p. �s a haja… Hmmm… H�ny �vig n�veszthette, m�g ilyen hossz� lett?! �s mit�l ilyen feh�r… vagy tal�n ink�bb ez�st… fura… Jesszus! Nincsen meg a bal karja?!?!~

Hikari m�r m�sodszor indult k�rbe a szellem k�r�l, az pedig szem�vel k�vette.

~Mi olyan �rdekes rajtam ennek a n�nek? Furcsa szaga van. Egy m�sik kor szaga van rajta. �s az �lt�z�ke… olyan, mint annak a haland�nak, aki azzal a korcs �cs�mmel utazik. Lehet, hogy � is a j�v�b�l �rkezett. De mi lehet? Biztosan nem ningen! Azt �rezn�m! Ismer�s… nagyon r�gen �reztem ilyen szagot. M�g ap�m palot�j�ban. De ki� volt? H�t persze! A…~ gondolat�t nem tudta befejezni, ugyanis h�tulr�l er�s r�nt�st �rzett haj�n. Elm�lked�se k�zben Hikari ism�t m�g� �rt �s par�kavizsg�latot tartott. Sesshoumaru sz�lsebesen megfordult, de a l�ny m�g nem engedte el haj�t, �gy az p�r sz�llal szeg�nyedett, ami a l�ny kez�ben maradt. Hikari csod�lkozva a kez�ben maradt sz�lakat vizsg�lgatta.

- M�gis igazi… Aszta! – azonban tekintete a hajsz�lakt�l a d�mon mellkas�ra t�vedt, majd lassan elindult felfel�, de egyre ink�bb elb�tortalanodva. Mikor l�tta a f�rfi d�h�s pillant�s�t a f�lelemt�l elkezdett zavartan nevetg�lni.

- Ehhe-he-hehe… ~jesszus! Ekkora egy baka(h�lye), mint �n!~ Gomen nasai!

- M�gis hogy k�pzeled?! – morogta Sessh.

- M�r bocs�natot k�rtem! – n�zett b�ntudatosan, mire a f�rfi ism�t morgott egyet. Yaken �s Rin t�tott sz�jjal n�zt�k az esem�nyeket. Csod�lt�k a l�ny mer�szs�g�t.

- Ha nem lenn�l az, ami… m�r r�g nem �ln�l! – morogta, majd megfordult �s elindult – Rin! Yaken! Iku! – mondta parancsol�an, mire a k�t sz�l�tott r�gt�n ut�na szaladt.

- H�! Ezt m�gis hogy �rted? Mi vagyok? – szaladt Hikari is ut�na. Egyre k�v�ncsibb volt.

- Majd r�j�ssz, ha elj�n az ideje! �s most menj utadra, am�g m�g megteheted!

- Ezt m�gis mire v�ljem?! – tette cs�p�re kez�t a l�ny.

- Hogy mered k�rd�re vonni a nagyuramat te sz�gyentelen n�szem�ly?! – rivallt r� Yaken.

- Te csak maradj csenden! – vetette oda Hikari Yakennenk. Erre m�r a kis gn�mn�l elszakadt a c�rna. K�tfejben v�gz�d� botj�t a l�nyra tartotta, majd egy t�z�rv�nyt ind�tott el. Hikari teljesen led�bbent a t�mad�st�l, majd reflexb�l maga el� tette karjait v�delmez�en �s behunyta szemeit. Azonban a v�rt t�mad�s nem k�vetkezett be.

Folytat�s k�vetkezik…