A gy�gy�t�

4. fejezet: Ki vagyok val�j�ban?

�rtetlen�l nyitotta ki szemeit. Egy z�ld pajzs volt el�tte, amib�l sz�lak �lltak ki �s a k�rnyez� f�khoz kapcsol�dtak p�kh�l�szer�en. D�bbenten pislogott p�rat. Nem �rtette semmit, �gy r�n�zett a t�bbi jelenl�v�re is. Yaken �s Rin t�tott sz�jjal n�zett r�, Sesshoumaru szok�sos nyugodt �s fagyos arckifejez�s�t mutatta, arc�n jel�t sem lehetett l�tni csod�lkoz�snak.

- Ez nem is haland�! – sz�lalt meg Yaken.

- Hikari? – k�rdezte pislogva Rin, majd k�zelebb l�pett – Te �tv�ltozt�l…

- �tv�ltozni? – pislogott �rtetlen�l a l�ny, majd v�gign�zett mag�n �s led�bbent. Haja egyenes volt, fenek�ig �rt �s smaragd sz�nben csillogott. K�rmei meghosszabbodtak �s hegyes karmokk� v�ltak. Megtapogatta f�leit, amik szint�n hegyesek voltak. Csod�lkoz�sa �s k�ts�gbees�se egyre jobban n�tt, mikor a pajzs hirtelen felbomlott �s kisebb robban�s k�s�ret�ben elt�nt. Erre �rz�kszervei feler�s�dtek: a t�voli mad�rcsicserg�s mintha a f�le mellett sz�lt volna felhangos�tva, minden szagot �rzett �s k�zte rengeteg ismeretlent, szemeivel m�g a t�voli fa �gai k�zt megb�v� kicsiny f�szekben is l�tta a mad�rfi�k�kat. Megrettent ezekt�l, az �j dolgokt�l. Kezeit f�l�re tapasztotta, szemeit lehunyta, majd remegve t�rdrerogyott.

- Mi t�rt�nik velem? – arany szemeiben k�nnyek gy�ltek a f�lelemt�l, amit a feler�s�d�tt k�lvil�g okozott. P�r pillanat m�lva egy kicsi, puha kezet �rzett v�ll�n. Kinyitotta szemeit �s megl�tta maga el�tt Rint.

- Megp�rk�lted Yakent. - mondta kuncogva. Ahogy r�mosolygott Hikari kicsit megnyugodott, de m�g mindig nem �rtett semmit. Lassan leengedte kezeit f�leir�l, pr�b�lta megszokni a feler�s�d�tt hangokat.

- Mi t�rt�nt? – n�zett k�rd�n a kisl�nyra.

- �tv�ltozt�l. – mosolygott Rin tov�bbra is – �s Yakent is majdnem megs�t�tted… Vicces volt. – a l�ny szavaira Hikari ism�t csod�lkozva v�gign�zett mag�n, majd Sesshoumarura n�zett. A f�rfi arc�n a meglep�d�snek nyoma sem volt, ann�l ink�bb a l�bai m�g�l leskel�d� Yakennek. A l�ny lassan fel�llt. Pr�b�lta le�ll�tani l�bai remeg�s�t, ami t�bb-kevesebb sikerrel j�rt, �gy ink�bb nekit�maszkodott egy k�zeli f�nak �s m�lyeket l�legzett.

~ Biztos, ami biztos… De mi t�rt�nt? �tv�ltoztam… De m�gis mi�rt? Hogyan? �s egy�ltal�n miv�??? ~

- Mi… Miv� v�ltoztam �t? �s hogyan s�t�ttem meg majdnem Yakent? – pislogott �rtetlen�l, mik�zben pr�b�lta �rz�kszerveit lenyugtatni. Mi�ta �tv�ltozott mindig valami k�l�n�s �rz�se van csak azt nem tudta m�g mi.

- Nem tudom milyen, de d�mon vagy! Igaz Sesshoumaru-sama? – n�zett a kisl�ny a f�rfira, aki egy kisebbet biccentett v�laszul – Yaken-sama t�mad�s�t k�ldte vissza a pajzsod, amikor elt�nt.

- Igen? Nem gondoltam volna, hogy ilyenre is k�pes vagyok… - motyogta csod�lkozva.

- Sok mindent nem tudsz m�g magadr�l, gy�gy�t�! – sz�lalt meg Sesshoumaru.

- Gy�gy�t�? Ezt… ezt meg hogy �rted?

- �gy, hogy az vagy! Ha jobban tetszik f�ldd�mon. Ugyanaz.

- ���… �rtem… Ezek szerint �n… �n d�mon vagyok?

- Haii!

- �s van er�m is?

- Haii!

- �s mikre vagyok k�pes? – Hikari egyre k�v�ncsibb lett, azonban Sesshoumaru lelombozta lelkesed�s�t.

- Ha m�g sok�ig k�rdez�sk�dsz nem lesz m�r sz�ks�ged arra, hogy megtudd. – mondta v�rfagyaszt� hangon. Hikari nagyot nyelt �s a f�rfit n�zte, majd a f�ldre szegezte fej�t.

- Gomene…- s�hajtott, de nem kapott v�laszt. Sesshoumaru elgondokodva n�zte a l�nyt.

~ J� lenne egy f�ldd�mont a k�zelemben tudni. Ha felfedezi a k�pess�geit �s meger�s�dik nagy hasznomra lehet. M�g t�vol vagyok, megv�dheti Rint, �s, mivel haland�k k�z�tt n�tt fel, �gy gondolkozik, �gy j�tszhat is vele… K�nnyebben meg�rti. �s valljuk be. L�tv�nynak sem utols�. Csak ne lenne ennyire ideges�t�. ~ gondolatai k�z�tt �szre sem vette, hogy a l�ny odal�pett el� �s k�ny�r�gve n�z r�. Csak mikor Hikari megsz�l�totta t�rt vissza a jelenbe.

- K�rlek! Tan�tsd meg, amit tudnom kell! Te jobban ismered a k�pess�geimet, mint �n magam…

- Az el�bb m�g biztos volt�l benne, hogy ez egy �lom.

- Most sem tudom, hogy ez a val�s�g vagy csak egy �lom-e… De ha t�nyleg egy �lom, akkor legal�bb �lmomban szeretn�m tudni megv�deni magam. Ha pedig a val�s�g… akkor is szeretn�m tudni! K�rlek!

Sesshoumaru n�zte a l�nyt. Szemeit f�rk�szte, majd lassan megfordult �s elindult.

- Iku! (indulunk) – adta ki az utas�t�st, mire Rin �s Yaken engedelmesen k�vett�k. Rin gyakran visszan�zett az �rtetlen�l �ll� Hikarira.

~ Most ez nekem is sz�lt? ~ n�zett bizonytalanul ut�nuk.

- Azt hittem tanulni akarsz. Vagy meggondoltad magad? – k�rdezte Sesshoumaru, de nem �llt meg, m�g csak vissza sem n�zett. Hikari felkapta a fej�t, �s arc�n nagy mosoly jelent meg.

- Iie! – szaladt, hogy utol�rje a kis csapatot, majd felvette a temp�t – Arigatou sensei!

Sesshoumaru mint mindig, most is v�lasz n�lk�l ment tov�bb, de az utols� sz�ra gondolatban elmosolyodott.

~ Sensei… �gy m�g nem sz�l�tottak. Mindenesetre tetszik. Rem�lem nem b�nom meg.~

~ Ha senseinek sz�l�tom, az rem�lem j�… M�g nem sz�lt �rte. F�lek t�le, viszont h�l�s vagyok, hogy seg�t nekem… persze nan�, hogy nem ingyen… De legal�bb t�l�lem. Rem�lem nem b�nom meg, hogy vel�k tartok…

Ilyen gondolatok k�z�tt ment tov�bb a imm�r �t f�re b�v�lt csapat.

Folytat�s k�vetkezik…