A gy�gy�t�

6. fejezet: A kik�pz�s kezdete

            Hikari m�g ha f�radt is lett volna, a d�mon szavait�l nem mert elaludni. Sesshoumaru fel�llt, majd v�gign�zett a t�rsas�gon. Odament Yakenhez �s egy kisebb r�g�ssal fel�bresztette. A kis szellem feln�zett ur�ra.

- Kelj fel �s vigy�zz Rinre! – parancsolta.

- Haii nagyuram! – hajolt meg �gy, hogy az orra a talajt �rte.

- Gy�gy�t�! – hangzott ism�t hideg szava, mire Hikari �sszerezzent – Gyere! Elkezdem a kik�pz�sedet!

A l�ny lassan biccentett, majd fel�llt �s f�l�nken k�vette a d�mont az erd�be. M�r egy ideje mentek, mikor Sesshoumaru kivezette a l�nyt egy tiszt�sra. Ott meg�llt �s szembefordult vele. Hikari p�r l�p�ssel t�volabb meg�llt �s a d�monra n�zett.

- A k�pess�geid nagy r�sz�re magadnak kell r�j�nn�d, de a harc k�zben az �szt�neid seg�tenek. T�madni foglak te pedig v�dd ki ezeket! �gy hozhatjuk el� legk�nnyebben a k�pess�geid.

- I-igen is sensei! – ny�sz�r�gte szinte remegve a l�ny ~ V�gem! Ha egy csap�sa eltal�l, meghalok. F�lek… ~

- M�g valami! Ha lehet, ne a pajzzsal v�dd magad, hanem t�madj vissza, vagy t�rj ki!

- Haii sensei! Megpr�b�lom! ~m�g valami egy�b k�v�ns�g, ami a hal�lomat seg�ti? ~

Sesshoumaru m�g �llt egy percig, v�rta, hogy a l�ny felk�sz�lj�n.

- Koncentr�lj! Felk�sz�lt�l?

~ Koncentr�lj te a biztos hal�lod tudat�ban! ~ morgott mag�ban Hikari, de pr�b�lta megtenni, amit a f�rfi mondott, majd nagyot s�hajtott �s b�lintott.

- Haii! Kezdhe… - nem tudta befejezni, ugyanis Sesshoumaru energiaostora fel� csapott. Maga el� emelte kezeit v�delmez�en. A csap�s nem tal�lta el, mert ism�t a z�ld p�kh�l�szer� pajzs volt el�tte.

- Azt mondtam, hogy ne a pajzzsal v�dekezz, hanem t�madj vissza!

- Gomen sensei! Sajn�lom! K�rem, pr�b�ljuk �jra. – eresztette le pajzs�t a l�ny. A d�mon biccentett egy apr�t, majd ism�t el�h�vta ostor�t �s a l�ny fel� csapott. Hikari pr�b�lt koncentr�lni �s nem megijedni, de ugyanaz lett, mit az el�bb. Pajzsa el�j�tt �s kiv�dte a t�mad�st. Ezt m�g j� p�rszor megism�telt�k, mire Hikarinak siker�lt a pajzs helyett egy kis feh�r g�mb�t k�ldenie kezeib�l a f�rfi fel�. Ez az er�tlen t�mad�s �s a pajzs �szt�n�s felh�z�s�nak legy�z�se el�g sok er�t vett el a l�nyt�l. A fel� tart� energiaostor el�l m�g �pphogy ki tudott t�rni, de ahogy t�volabb f�ldet �rt a f�radts�gt�l zih�lva t�rdrerogyott. Kapkodva vette a leveg�t �s �rezte, hogy sz�ve szinte a tork�ban dobog. Sesshoumaru odal�pett hozz�.

- Pihenj! D�l k�r�l folytatjuk. – mondta nyugodtan, majd megfordult �s elindult vissza a t�bor fel�. Hikari b�lintott, majd �sszeszedve marad�k �s gyorsan gy�jt�tt erej�t fel�llt �s k�vette a d�mont.

~ Ha �gy folytatjuk, p�r h�t alatt tal�n teljesen felk�sz�l… Viszont fiatal m�g a hatalm�hoz… Nem tudom, hogy fog-e siker�lni.~

~ Nem mondott semmit. Se nem dorg�lt, se nem dics�rt… Tal�n nem is baj… Nem is gondoltam volna, hogy ilyen t�mad�sra is k�pes vagyok… K�v�ncsi vagyok, mit tudok m�g…~ n�zte csod�lkozva tenyereit.

Hamarosan vissza�rtek a t�borba. Rin m�r felkelt �s jav�ban falta reggelij�t. Hikari odament hozz, le�lt mell�, majd � is elkezdett reggelizni. Sesshoumaru egy t�volabbi fa al� �lt le, �s, mint mindig gondolataiba m�lyedt. Gyorsan megreggeliztek, majd tov�bb indultak. Rin �s Hikari �tk�zben sokat besz�lgettek, f�leg a l�ny reggeli teljes�tm�ny�r�l. Sok�ig s�t�ltak, majd Sesshoumaru ism�t meg�llt. Megfordult �s r�n�zett a t�rsas�gra.

- Itt meg�llunk! Keressetek �telt! – n�zett Rinre �s Yakenre, majd Hikari fel� fordult. – Rem�lem kipihented magad.

Hikari n�m�n b�lintott, majd elindult a d�mon ut�n. Sesshoumaru ism�t egy kis tiszt�sra vitte a l�nyt, ahol szembefordult vele.

- A feladatod ugyanaz, mint reggel! Ne a pajzzsal v�dekezz, hanem pr�b�ld meg azt a t�mad�st er�s�teni, amit reggel siker�lt el�hoznod. – mondta hidegen, majd Hikari b�lint�s�ra ism�t energiaostor�val t�madott. A l�ny sikerei a reggeli �lm�nyek ut�n javultak. M�r a harmadik pr�b�lkoz�sra meg tudta id�zni a kis g�mb�t (annak ellen�re, hogy fogalma sem volt r�la mit tesz, �s mit id�z meg), amit azut�n egyre er�sebben tudott haszn�lni. Egy �zben siker�lt annyira feler�s�tenie a t�mad�st, hogy az a f�rfi t�mad�s�t vissza�t�tte. Sesshoumaru elismer�en b�lintott a l�ny teljes�tm�ny�re, mire Hikari f�radtan �s er�sen zih�lva meghajolt. J�l esett neki ez a kis elismer�s is, b�r tudta, hogy a d�mon nem t�madt teljes erej�vel, (s�t…) akkor is boldog volt, hogy siker�lt m�r ezt el�rnie.

            - Kimer�lt�l! Menj�nk! – mondta Sesshoumaru, majd megfordult �s elindult vissza.

            - Haii sensei! – ment ut�na a l�ny. A d�lut�n �gy telt, mint a d�lel�tt. Ev�s ut�n ism�t mentek, s csak az est lesz�lltakor t�boroztak le. Hikari �s Sesshoumaru ism�t edzeni mentek. A l�ny el�g f�radt volt m�r, �gy nem nagyon tudott koncentr�lni, kapott is p�r s�r�l�st a d�mont�l. Egy ideig kit�rt a t�mad�sok el�l, vagy visszaverte azokat t�bb-kevesebb sikerrel, de a f�rfi egy csap�sa m�ly sebet ejtett oldal�n ugr�s k�zben. A f�ldet m�r nem talp�val, hanem oldal�val �rte, �s sok�ig fek�dt ott. Eszm�let�n�l volt, de mozdulni nem tudott. Er�t gy�jt�tt, majd egy fa t�rzs�nek d�lt. V�rz� oldal�t n�zte, ahol a d�mon megsebezte. A v�rz�s azonban gyorsan el�llt �s a f�jdalom is elm�lt. Sesshoumaru n�zte a l�nyt egy ideig, majd megsz�lalt hidegen, mint mindig.

            - M�ra el�g ennyi! – v�rt m�g egy ideig, hogy a l�ny kipihenje mag�t, majd visszaindult. Hikari, mint mindig most is k�vette. Mikor vissza�rtek a k�t l�ny r�gt�n neki is l�tott a vacsor�nak, majd hamar el is aludtak, csak Sesshoumaru maradt �bren.

            Folytat�s k�vetkezik…