A gy�gy�t�

8. fejezet: Tal�lkoz�s egy kedves ismer�ssel

Beletelt p�r percbe, mire eljutott a tudat�ig, mit is tett. Leeresztette pajzs�t �s sz�lesen elmosolyodott. Nagyon boldog volt �s m�g enn�l is b�szk�bb mag�ra.

- Siker�lt! Egyed�l legy�ztem! Egyes-egyed�l �s senki sem seg�tett! El sem hiszem!

Kicsit �nnepelte m�g mag�t, majd kedv�n k�v�ncsis�ga kerekedett fel�l.

~ Mi volt a farkasban? ~ odament a kis f�nyl� szil�nkhoz �s leguggolt �rte. Felvette, hogy megn�zhesse, mire �rezte, hogy er� j�rja �t test�t, ami a kis szil�nkb�l �rad.

~ Mi lehet ez? Hatalmas ereje van. Biztos a farkasb�l is emiatt lett az a sz�rny. Fura… ~

Gondolatmenet�t kiab�l�s szak�totta felbe, ami nem messze t�le hangzott el.

- Merre van? – hallatszott egy fi� hangja.

- Pont el�tt�nk! M�r nincs messze! – v�laszolt egy l�ny a k�rd�sre.

Hikari furcs�llta, de ismer�snek tal�lta a l�ny hang�t. Sokszor hallotta m�r, de nem ebben a vil�gban. Fel�llt �s a hang ir�ny�ba n�zett, mik�zben a szil�nkot �kl�be szor�totta. Ebben a pillanatban a f�k k�z�l el�ugrott egy piros kimon�ba �lt�z�tt fi�. Hossz� ez�stfeh�r haja volt �s arany szemei, amik Hikarit Sesshoumarura eml�keztett�k, csak ezek itt el�tte el�rult�k az �rzelmeket. N�m�n f�rk�szt�k egym�st egy ideig. A l�ny szeme a fi� tetej�re t�vedt, ahol k�t kis feh�r kutyaf�let fedezett fel. A l�tv�ny mosolyt csalt az arc�ra, de ez a fi�nak nem tetszett.

- Mit vigyorogsz d�mon?! Add ide az �kk� szil�nkot vagy k�sz�lj a hal�lra! – kapta el� �v�b�l r�gi, rozsd�s kardj�t, ami egy pillanat m�lva �tv�ltozott egy hatalmas agyarr�.

Hikari ijedten ugrott h�tra, azonban l�ba megcs�szott �s fenek�re esett egy fa t�v�be.

- Au… - ny�lt sajg� tagj�hoz, majd a csod�lkozva pislog� fi�ra n�zett – El�ruln�d mi a bajod velem?! Nem tettem semmit ellened! Akkor meg mit ijesztgetsz?!

A fi� m�g pislogott p�rat a d�monn� furcsa viselked�s�n, majd leeresztette kardj�t, de el nem tette.

- Add ide a szil�nkot, ami n�lad van! – morogta.

- Ha csak ez kell vidd! – haj�totta a kutyaf�l� fel� a szil�nkot, aki el is kapta – Nekem ugyan nem kell! L�gy boldog vele!

A fi� csod�lkozva n�zett a l�nyra, majd eltette kardj�t.

~ Nagyon ismer�s szagot �rzek rajta… Nem. Ha tal�lkozott volna a b�ty�mmal m�r nem �lne…~ r�n�zett a szil�nkokra, majd vissza a l�nyra.

- Most meg mi van? Hagyj b�k�n!

- Inuyasha! – l�pett ki a fi� m�g�l egy bokorb�l egy l�ny. Fekete haja �s m�lybarna szemei voltak. Egy iskolai egyenruha volt rajta, matr�zbl�z �s z�ld szoknya.

 - Megtal�ltad? – n�zett a fi�ra, aki lassan b�lintott �s megmutatta a szerzem�nyt, de m�g mindig csod�lkozott.

Hikari nagyon ismer�snek tal�lta a hangot, de a fi�t�l nem l�tta az �rkez�t.

- Hol volt? – k�rdezte ism�t a l�ny, mire az Inuyash�nak nevezett fi� Hikarira mutatott.

- Nem mondt�k m�g neked, hogy nem illik m�sra ujjal mutogatni?! – mondta Hikari, aki egyre idegesebb lett, azonban mikor a l�ny ki�llt a fi� takar�s�b�l nagyot n�zett.

- Ka… Ka… Kagome? T�nyleg te vagy az? – ugrott fel �lt�b�l �s a l�ny fel� szaladt. Nagyon boldog volt, azonban �tj�t �llta a fi� �s ism�t r�szegezett kardja.

            - Ki vagy te? �s honnan ismersz? – n�zett ki Kagome a l�nyra a fi� h�ta m�g�l.

            - Az iskol�b�l! �vfolyamt�rsak vagyunk! Hikari vagyok! – n�zett r� rem�nykedve.

            - Hikari? – l�pett ki Inuyasha m�g�l a l�ny – De hogy ker�lsz ide? �s mi�rt vagy d�mon?

            - Ide �gy ker�ltem, hogy leestem Toki�ban egy szikl�r�l �s itt �rtem f�ldet… Hogy hogyan azt �pp �gy nem tudom, mint annak az ok�t, hogy mi�rt vagyok d�mon…

            - �s mi�ta vagy itt? – k�rdezte Kagome.

            - �gy j� egy hete…

            - Csod�lom, hogy m�g �lsz! – mondta g�nyosan Inuyasha.

            - Haii! Szerencs�m volt. Fogjuk r�… ~ Ha azt vessz�k, m�g mindig nem b�zom meg Sesshoumaruban…~

            - �s egy hete nem volt�l otthon? Nem csod�lom, hogy a csal�dod agg�dik. – mondta Kagome, mire Hikari elszomorodott.

            - Nagyon hi�nyoznak… De mit tehetn�k? Itt ragadtam.

            - Majd �n hazaviszlek! – aj�nlotta fel Kagome.

            - Hogy? De hogyan?

            - Ismerek egy �tj�r�t a k�t vil�g k�z�tt. Hamarosan egy teljes �ve ing�zok ide-oda. – mosolygott Kagome.

            - Akkor ez�rt hi�nyozt�l annyit a sulib�l! Nem is volt�l beteg?

            - Nem! – mosolygott Kagome, mire Hikari is elmosolyodott.

            - �s mikor megy�nk? Szeretn�m m�r l�tni �ket…

            - Ak�r most. De a k�ls�d�n majd v�ltoztatni kell valahogy… Ezzel a z�ld hajjal el�g felt�n� lenn�l Toki�ban.

            - Igen. Rendben. De miel�tt indulunk, meg kell mondanom a senseinek. Ha sz� n�lk�l megyek el…

            - Sensei? Egy h�t alatt m�r van is egy tan�rod? – pislogott r� Kagome.

            - Nem lehet valami nagyon er�s, ha egy h�t alatt nem tudott semmit megtan�tani neked. – mondta g�nyosan Inuyasha.

            - H�t… Ink�bb �n vagyok t�l esetlen. �r�l�k, hogy m�g nem �lt meg, hanem seg�t.

            - �rtem… �s tudod, merre van? – k�rdezte Kagome.

            - Sajnos nem. Edz�s ut�n visszak�ld�tt a t�borba, de elt�vedtem.

            - Van egy �tletem! Gyere vel�nk! M�g az �tj�r�hoz �r�nk az legal�bb egy nap. Ha a mestered akar valamit �gy is megkeres. Nem? – aj�nlotta fel Kagome. Hikari gondolkozott egy kicsit, majd lassan b�logatott.

            - Akkor most vissza a k�thoz? – k�rdezte unottan Inuyasha.

            - Hikari? – n�zett Kagome Hikarira, mire a l�ny magabiztosan b�lintott – Igen! Akkor ir�ny a k�t!

            Folytat�s k�vetkezik…