A gy�gy�t�

9. fejezet: �tban hazafel�

            A kis csapat elindult az �tj�r� fel�. �tk�zben Kagome mes�lt a csapat t�bbi tagj�r�l is Hikarinak. Egy Sango nev� szellemirt�l�nyr�l, egy Miroku nev� szerzetesr�l, akit�l Kagome �vva intette Hikarit. Egy Shippu nev� r�kad�mon k�ly�k �s Kirara a d�monmacska is sz�ba ker�lt. Hikari �lvezettel figyelte a l�ny besz�mol�j�t, �s �r�lt, hogy neki nem kell besz�lnie. 

            Hamarosan egy kis t�bort�zh�z �rkeztek. A t�z k�r�l egy 17 �v k�r�li l�ny, egy kb. ugyanilyen id�s fi�, egy r�n�z�sre 6 �vesnek l�tsz� gyerek �s egy k�l�n�s, k�tfark� macska �lt. Hikari azonnal felismerte �ket bar�tn�je besz�mol�ja alapj�n, viszont �k csak csod�lkozva pislogtak az idegen l�nyra. Inuyasha le�lt egy fa t�v�be �s lehunyta szemeit.

            A k�nos csendet Kagome t�rte meg.

            - Hikari �k itt Sango, Miroku, Shippu �s Kirara. T�bbiek � itt Hikari. Az �n vil�gomb�l ker�lt ide �s vissza akar menni.

            - Akkor most vissza a k�thoz? – k�rdezte Sango.

            - Igen. �n is elmegyek… Egy kicsit. Be kell p�tolnom a lemarad�som a suliban �s az �tel is fogy�ban van.

            - Rendben! – b�lintott Sango mosolyogva – Siess vissza!

            - Ahogy csak tudok! – mosolygott Kagome is, majd le�lt a t�zh�z – Gyere Hikari! �lj le te is!

            A l�ny b�lintott, de miel�tt l�phetett volna egy alak termett el�tte, m�ghozz� Miroku szem�ly�ben. Hikari r�pislogott a fi�ra, aki elgondolkozva n�zte �t.

            - Valami baj van? – k�rdezte f�l�nken, hiszen tudta, hogy a szerzetesek nem nagyon kedvelik a d�monokat, m�rpedig � most az. �m ami t�rt�nt nem egyszer fel�lm�lta azt, amire a l�ny gondolt. Miroku megfogta Hikari kez�t �s f�l t�rdre ereszkedett el�tte.

            - Hikari, Lenn�l a gyermekeim anyja? – k�rdezte mire a l�ny k�pni-nyelni nem tudott, ellenben Sangoval, aki a szerzetes m�g�tt termett �s hatalmas bumer�ngj�val le�t�tte �s elh�zta a fi�t a l�nyt�l.

            Hikari m�g mindig csod�lkozva �s mozdulatlanul �llt. K�rd�n n�zett Kagom�re, aki csak legyintett.

            - Minden sz�pl�nyt�l megk�rdezi, akivel csak tal�lkozik.

            - Ehhe… �rtem… �hm… Kedves! – makogta, majd le�lt a t�zh�z. Sango p�r pillanat m�lva visszat�rt �s p�r perc m�lva Miroku is megjelent, b�r egy kicsit t�ntorgott �s egy hatalmas p�p �keskedett feje tetej�n. Miut�n a szerzetes is helyet foglalt elindult a besz�lget�s.

            Hikari sokat megtudott a csapat tagjair�l. T�bbek k�z�tt Kagome miko volt�r�l, Sango �ccs�r�l, Miroku �rv�ny�r�l a tenyer�n �s Inuyasha arrog�ns, tisztav�r� b�ty�r�l is, �m miel�tt az el�bbi t�m�ba m�lyebben belementek volna:

- A b�ty�m egy felfuvalkodott, bek�pzelt, �nz�, egoista youkai, aki mellesleg im�d �lni, de egyszer akkor is �n leszek a v�gzete! – z�rta le a m�g meg sem kezdett t�m�t a hanyou.  Egy ideig csend volt, majd Hikari ker�lt ter�t�kre. Mes�lt csal�dj�r�l, eddigi �let�r�l �s a v�ltoz�sr�l.

            - �s a mestered? � is d�mon nem? – k�rdezte Sango.

            - Haii. El�g szigor� �s z�rk�zott, de az�rt kedves is tud lenni… Igen… Tud kedves is lenni… B�r nem mutatja, de tud… - motyogta egyre halkabban Hikari �s a f�ld�n egy k�vet n�zett.

            - Hikari! Te beleszerett�l abba a d�monba! – l�kd�ste oldalba Kagome vigyorogva.

            - Tess�k?! Nem! Dehogy! �n csak… csak tisztelem! Igen! Tisztelem. �s kicsit szomor� vagyok, mert nem l�tom, �s t�bb� tal�n nem is fogom… Mindegy…

            - Hogyhogy? Otthon akarsz maradni?

            - Haii! Ez a vil�g nekem f�lelmetes… �s a csal�dom is nagyon hi�nyzik. Nem akarok t�l�k �jra elszakadni…

            - �rthet�… - mondta Sango szomor�an, mire gyorsan t�m�t v�ltottak, tudv�n a l�ny szomor�s�g�nak ok�t. Narakur�l is besz�ltek, majd hamarosan aludni mentek. Hikari sokat gondolkodott, de v�g�l elnyomta �t is a f�radts�g. M�lyen �s �lommentesen aludta �t az �jszak�t, majd reggel kor�n felkelt. Azt hitte, m�g mindenki alszik. Az este l�tott a k�zelben egy kis patakot, ez�rt �gy gondolta megmosakszik. Fel�ll, de ekkor hirtelen megsz�l�totta valaki.

            - Hova m�sz? – k�rdezte Inuyasha.

            - Azt hittem, hogy m�g mindenki alszik, ez�rt mosakodni indultam a patakhoz. – n�zett a fi�ra mosolyogva, aki b�lintott.

            - �rtem…- kis sz�netet tartott, majd ism�t megsz�lalt – D�mon l�tedhez k�pest el�g furcsa vagy…

            - Lehet, mert csak egy hete vagyok d�mon. M�g nem tanultam meg hogy kell egy igazi d�monnak viselkednie, de m�r nem is fogom…

            - Sz�val hazam�sz. – a l�ny b�lintott. Egy ideig ism�t csend volt, majd Hikari Inuyash�hoz ment �s le�lt mell�, mire a fi� k�rd�n n�zett r�.

            - Tudod, �n nagyon sajn�lom, azt, ami veled t�rt�nt… - kezdett bele Hikari a f�ldet n�zve szomork�san – �s csak hogy tudd… Szerintem egy�ltal�n nem vagy haszontalan… Ezt mutatja az is, hogy mennyire vigy�zol a bar�taidra… - mosolygott r� kedvesen, majd tekintete a fi� fej�nek b�bj�ra v�ndorolt, a f�lecsk�khez - Egy�bk�nt meg nagyon kawaii-k (aranyosak) a f�leid! Gondolj arra, hogy ilyened csak neked van. K�l�nleges vagy! – n�zett r� a fi�ra �s �r�mmel vette tudom�sul, hogy siker�lt egy apr� mosolyt csalnia Inuyasha ajkaira.

            - K�sz�n�m, de az�rt teljes d�monnak m�giscsak jobb lenne… Nem n�zn�nek le…

            - Nem tudom. �n nem n�zlek le. Mindenesetre rem�lem, hogy j�l d�ntesz… Majd Kagom�t�l meg�rdekl�d�m, mi van veletek…

            - J�! – n�zett ism�t a f�ldre a hanyou, majd az �gre emelte tekintet�t, amit a nap m�r megvil�g�tott.

            - Nos akkor megyek �s megmosakszom… - �llt fel mell�le Hikari, majd elindult. Hamar megtal�lta a patakot. Egy ideig csak n�zte a v�z csillog�s�t �s hallgatta a halk morajl�st.

            ~ Nagyon hi�nyzik a csal�dom. M�r vissza akarok �rni a vil�gomba, de… ~ v�gign�zett mag�n ~ ezzel a k�ls�vel? Mit fogok mondani nekik? Hogy a l�nyuk val�j�ban nem is ember, hanem d�mon? Ezt �gy sem hiszik el… ~ nagyot s�hajtott ~ �lland�an csak a rohan�s, nincs szabadid�m �s nagyon kev�s a bar�tom is… Az eg�sz oszt�lyomb�l csak Kerikoval vagyok j�ban. Viszont itt… Egy h�t alatt nagyon sok bar�tom lett. Rin pedig mintha a h�gom lenne… Mennyire hi�nyzik… �ppen, mint Koru. Mindig nagyon nyugodt vagyok… Az edz�seket lesz�m�tva… Sok a szabadid�m �s t�bbnyire azt tehetek, amit csak akarok. Megszerettem ezt a helyet. J� lenne itt maradni… B�r vesz�lyes… �s a sensei is… Azt mondta, megv�d mindent�l… Ha visszamenn�k… De nem tehetem… F�lek, hogy nem fogad vissza… �s haza kell mennem… � is hi�nyzik… Nagyon is… Lehet. Hogy igaza volt Sangonak? Nem! ~ cs�v�lta meg fej�t, majd lehajolt �s megmosakodott ~ Ki kell vernem a fejemb�l! El kell felejtenem! Hazamegyek �s fel�bredek, hisz ez az eg�sz nem m�s, mint egy kalandos, val�s�gh� �lom… De v�ge! ~ ism�t megmosta az arc�t, majd lassan visszaindult a t�borba. Mire meg�rkezett m�r mindenki �bren volt. Gyorsan megreggeliztek, majd tov�bbmentek. D�lut�nra el is �rt�k az �tj�r�t, egy l�tsz�lag �reg, kisz�radt kutat. Hikari legbel�l rem�lte, hogy m�g utolj�ra l�thatja Sesshoumarut, ha csak egy pillanatra is… De ez nem t�rt�nt meg.

- Ez az �tj�r�? – n�zett Hikari Kagom�ra.

            - Haii! Ez lenne az. Ti addig Kaede any�n�l lesztek? – n�zett bar�taira Kagome, akik b�logattak.

            - Rendben! Sietek vissza! – �llt a k�t el� a l�ny – Legyetek �vatosak! Gyere Hikari! – ny�jtotta kez�t a l�ny fel�. Hikari egy kicsit t�tov�zott. M�gegyszer a mozdulatlan erd�re n�zett, h�tha megl�tja, akit v�rt, de nem. Szomor�an s�hajtott, majd mosolyt er�ltetve arc�ra Sango�kra n�zett.

            - �r�l�k, hogy tal�lkoztunk! Rem�lem, sikerrel j�rtok! – l�pett Kagome mell�, majd odas�gott bar�tn�j�nek – Menj�nk!

            Kagome b�lintott, majd megfogta Hikari kez�t �s a k�tba ugrottak, ahol elnyelte �ket a k�k f�nyess�g.

***

            Sesshoumaru reggel napkeltekor �rkezett vissza a t�borba.

            - Hol van? K�rdezte, miut�n k�r�ln�zett, de a l�nyt nem l�tta.

            - Nem tudom nagyuram… Az este nem j�tt vissza. – motyogta Yaken.

            - Maradjatok itt! – adta ki az utas�t�st, majd visszament arra a ter�letre, ahol este gyakoroltak. Halv�nyan, de �rezte m�g a l�ny nyomait, amin elindult. R�g�ta gyalogolt m�r, mikor hitelen m�s szagokat is �rzett a l�ny�n k�v�l, majd �sszeh�zta szem�ld�keit.

            ~ Ez asz �cs�m �s a haland�inak a szaga… Sz�val tal�lkozott vel�k…~ k�vette a nyomot, m�g egy kis t�zhelyet nem tal�lt, ami m�g meleg volt �s a szagok is meglehet�sen frissek �s er�sek.

            ~ Nemr�g indultak tov�bb. De mi�rt ment vel�k? Az a l�ny… � is a j�v�b�l �rkezett, m�g a ruh�juk is egyforma. Val�sz�n�. ~ a nyomok egyre er�s�dtek, m�gnem egy tiszt�sra �rt. Semmi k�l�n�s nem volt benne, lesz�m�tva egy r�gi, kisz�radt kutat. Senki nem volt ott, �gy odament �s megn�zte. Furcs�llva h�zta �ssze szem�ld�k�t.

            ~ Ez meg hogy lehet? A nyomok itt megszakadnak. Csak az �cs�m, a szellemirt� �s a szerzetes nyomait �rzem arrafel�… Van egy falu arra, biztos odamentek… De hol a k�t l�ny? ~ sok�ig gondolkozott m�g ezen, majd mivel nem jutott el�re visszament Rin�khez.

            Folytat�s k�vetkezik…