A gy�gy�t�

12. fejezet: K�sz�l�d�s a b�lra

            Sesshoumaru sok�ig n�zte a l�nyt.

            ~ Mi ez a k�l�n�s �rz�s? Mintha… A testem oda akarna menni, hogy meg�rintsem. Nem �rtem magam. Ami�ta elment szinte nem is gondoltam m�sra. Kezdek becsavarodni.~ megr�zta fej�t. Ekkor vette �szre, hogy a l�ny kiment kimegy a szob�b�l. Maga sem tudta mi�rt, de a l�ny erk�ly�re ugrott, majd az ajt�t f�lreh�zva bel�pett a szob�ba. Orr�t azonnal megcsapta a l�ny finom �s intenz�v illata, mely k�rbelengte a f�rfit, aki behunyta szemeit �s m�lyet l�legzett a b�d�t� illatb�l.

            Teljesen megfeledkezett mag�r�l, nem tudta mennyi ideje �llhatott ott, mikor az ajt� nyikorogni kezdett. Sesshoumaru hirtelen eszm�lt fel, de m�r nem volt ideje r�, hogy felt�n�s n�lk�l t�vozzon, �gy az ajt� fel� n�zett �s v�rt. Az ajt� el�g lassan ny�lt ki �s apr�nk�nt, melyet Sesshoumaru csod�lkozva n�zett, majd mikor az m�r nem ny�lt tov�bb egyik szem�ld�k�t felvonva n�zett a f�ldre. Ott egy meglep�d�tt k�t �v k�r�li fi�cska �cs�rg�tt �s n�zte a d�mont, nagyokat pislogva. Erre a nagy�r m�g jobban felvonta szem�ld�k�t.

            Koru hirtelen elmosolyodott, majd fel�llt �s a d�monig totyogott. El�tte ism�t lepottyant �l�sbe �s hangos nevet�sbe kezdett, kezeit a f�rfi fel� ny�jtotta.

            Sesshoumaru egy ideig m�g n�zte a kicsit, majd maga sem tudta, mi�rt, f�lt�rdre ereszkedett, mire a kicsi m�g jobban nevetett. A d�mon megszagl�szta a fi�t.

~ Olyan az illata, mint Hikarinak… Tal�n kicsit m�s.~

- Nad baba! – nevetett a kicsi, majd a f�rfi v�ll�r�l lel�g� tincs megtetszett neki �s elkapta. A d�mon amint l�tta, hogy a fi� elkapta haj�t megmordult, majd felegyenesedett, �gy kih�zva tincs�t Koru kez�b�l. A kicsi a morg�st�l megijedve, majd elszomorodva, hogy j�t�k�t�l megfosztott�k hangos s�r�sba kezdett. A nagy�r egy ideig n�zte a b�mb�l� kisgyereket, majd f�j� dobh�rty�j�t v�dve az ablakon kereszt�l t�vozott �s ism�t a k�zeli f�n telepedett le.

            ~ Hogy tud egy ekkorka kisk�ly�k haland� l�t�re �gy vis�tani?! A fejem is megf�jdult t�le!~

            Gondolatait nem tudta folytatni, ugyanis az ajt� kiny�lt �s Hikari l�pett be rajta. Egy t�r�lk�z� volt r�tekerve, kezeiben, pedig egy bord� anyagot szorongatott. A haj�b�l cs�p�g� v�zcseppek arra utaltak, hogy nemr�g fejezte be a f�rd�t.

            Hikari miut�n megf�rd�tt �s megt�r�lk�z�tt anyuk�j�hoz ment. Megbesz�lt�k az esti b�lt, mire �desanyja egy r�gi st�lus�, meggybord� yukat�t adott neki, amihez egy s�t�tz�ld obi tartozott. M�r visszaindult szob�j�ba, mikor meghallotta �ccse s�r�s�t. Gyorsabbra vette l�pteit majd bement szob�j�ba.

            - Mi t�rt�nt? – k�rdezte j�t�kosan s�r� kis�ccs�t�l, mik�zben letette a kapott ruh�kat sz�k�re, majd odament hozz�.

            - Mi az? Megijedt�l? – mosolygott �s felvette a lebiggyedt sz�j� fi�t. Karjaiba fogta, �s lassan ringatni kezdte, mire �ccse lassan megnyugodott.

            - J�l van! M�r itt vagyok. �s most sz�pen lecs�ccsensz ide �s itt maradsz. �n pedig elkezdek k�sz�l�dni. – letette �ccs�t �gy�ra, majd val�ban k�sz�l�dni kezdett. Megsz�r�totta haj�t, fel�lt�z�tt, majd a f�s�l�s ut�n tett fel egy kis fest�ket is arc�ra. �ccse mosolyogva n�zte a l�ny k�sz�l�d�s�t az �gyr�l csak�gy, mint az ablak el�tti f�n megb�v� d�mon.

            Sesshoumaru egy ideig a szob�ban tart�zkod� k�t ember kapcsolat�n gondolkodott. Gyorsan r�j�tt, hogy testv�rek, hiszen a l�ny illat�b�l �rezte, hogy m�g nincs kisbab�ja, de ahogy a fi�val b�nt megtetszett a nagy�rnak. Azt�n gondolatmenete megszakadt, ahogy a l�ny k�sz�l�dni kezdett. Pr�b�lta visszafogni mag�t, de tekintete �s gondolatai gyakran visszakalandoztak a l�nyra, mire megr�zta fej�t.

            ~ Daiyoukai vagy! Tartsd magad! ~ mondta mag�nak, majd behunyta szemeit �s gondolatait is m�s t�m�ra terelte. M�r csak a kisz�r�d� hangokra figyelt.

            - K�sz is! – kelt fel Hikari asztal�t�l – M�r csak egyvalami van h�tra…

            V�gign�zett mag�n, majd behunyta szemeit. Teste hamarosan halv�nyz�lden felderengett, mit �ccse az �gyr�l �mulva n�zett. Mikor n�v�re k�r�l megsz�nt a dereng�s tapsikolni kezdett. Nevetve n�zett a l�nyra, akinek haja imm�r egyenesen l�gott feneke al� �s smaragd sz�nben csillogott. Karmai lettek hegyes f�lei, szemfogai megny�ltak, szemei, pedig m�lyarany sz�nben szikr�ztak.

            Hikari az ut�bbi id�ben sokszor �tv�ltozott, �gy megtanulta, hogyan tudja az �rz�keit visszafogni, m�g a k�rnyezet feler�s�d�s�t megszokja. Most azonban, mikor �tv�ltozott, valami furcs�t �rzett, valami olyat, amit m�r egy ideje nem. Nem tudta mi ez, mivel m�g mindig nem tudta �rz�keit rendesen haszn�lni. A szob�ban �ccse �s saj�t illat�n k�v�l m�g egy harmadik is �rzett, mire �sszeh�zta szem�ld�keit.

            ~ Ez… ez az � illata! De… hogy ker�l ide? Nem! Biztos csak k�pzel�d�k. � nem ismeri az �tj�r�t… Sajnos… nagyon hi�nyzik. ~ szomor�an hajtotta le fej�t gondolataiba mer�lve nem is tudv�n, hogy el�bbi meg�rz�se mennyire is igaz volt.

            Folytat�s k�vetkezik…