A gy�gy�t�

13. fejezet: Ism�t egy�tt

             Szomorkod�s�t a cseng� megsz�lal�sa oszlatta fel.

            - M�r ennyi az id�? – s�hajtott – Na j�! Megyek. Szia Koru. J� legy�l! – mosolygott �ccs�re, majd kiment a szob�b�l. Egy l�bujjk�zes cip�t vett fel, ami a ruha st�lus�hoz passzolt, majd hamarosan m�r Jishin oldal�n haladt. A fi�n egy fekete ruh�zat volt, fekete maszk takarta arc�t szemeit�l lefel�, oldal�n egy-egy j�t�k katana l�gott. Hikari szerint valami ninjaf�l�nek akart be�lt�zni.

            Az �ton a jelmezekr�l �s a b�lr�l besz�lgettek. Hikari mag�t annak mondta, ami. Jishin meg is lep�d�tt milyen komolyan tud besz�lni a jelmez�r�l. Hamarosan be�rtek az iskol�ba. A b�lt a tornateremben rendezt�k meg, �gy arra vett�k az ir�nyt �s hamarosan be is �rtek.

             A terem t�gas volt, ablakai els�t�t�tve, lufik �s d�szek mindenfel�, k�l�nb�z� l�mp�k felszerelve. A teremben m�r j�n�h�nyan voltak. Mindenf�le-fajta jelmezben. Sokan t�ncoltak, sokan viszont a fal melletti padokon �s sz�keken �lve besz�lgettek. Hikari �s Jishin is a sz�kekhez mentek el�sz�r. A l�ny nem t�vedett, mikor �gy gondolta, f�leinek nem tesz j�t a hangos zene, de pr�b�lta nem mutatni. Hamarosan a fi� kezdem�nyez�s�re besz�lget�sbe elegyedtek.

            Sesshoumaru az iskol�ig k�vette �ket, majd meg�llt. Nem ment be r�gt�n. Nem �rtette, hogy mi az a zaj, ami bentr�l j�n �s m�r most b�ntja k�l�n�sen �rz�keny f�leit. Egy ideig kint v�rt a f�k takar�s�ban �s az id�k�zben �rkez� di�kokat n�zte, akik t�bbnyire nagy csoportokban �rkeztek.

            ~ Gy�l�l�m a haland�kat!~ sz�gezte le mag�ban, majd az utols� �rkezett csoport nyom�n � is elindult az ideiglenes b�lterem fel�.

            A kis csoport egy k�tsz�rny� ajt� m�g�tt t�nt el. � is odament, majd benyitott. A sz�m�ra nem mindennapi l�tv�nyt�l – villog� �s sz�nes f�nyek, k�l�n�s t�rgyak, hangos l�rma �s rengeteg haland� – szemei elkerekedtek �s p�r pillanatra le is dermedt.

            ~ Milyen m�gia ez? �s ez az iszony� l�rma! Sz�tmegy a fejem! Megkeresem azt a l�nyt, �s azonnal indulunk! �n ezt nem b�rom! ~ hat�rozta el, majd bement a terembe. A sok haland�t�l nem l�tta Hikarit, �gy a keres�s�re indult.

            Id�k�zben elkezdtek j�tszani egy lass� dalt.

            Hikari mikor meghallotta a szel�d ritmust kicsit felengedett. F�leit m�r nem k�nozta az el�bbi er�s �tem, azonban most is az a k�l�n�s �rz�s ker�lgette, amit �tv�ltoz�sa ut�n �rzett, ezen gondolkodott.

            ~Tudom! Ismerem! De nem jut eszembe… Pedig eml�kszem, hogy tan�totta, hogy mi ez, de nem eml�kszem r�… Pedig… ~ m�lyet s�hajtott ~ rem�nytelen vagyok… ~ arra eszm�lt fel, hogy mellette a fi� fel�llt.

            - T�ncolunk? – n�zett a l�nyra �s fel� ny�jtotta kez�t. Hikari elmosolyodott, majd megfogva Jishin kez�t � is fel�ll, �s hagyta, hogy a fi� a t�ncol�k k�z� vezesse. K�z�pen meg�lltak, ahol Jishin szembefordult Hikarival, majd kezeivel �tkarolta a l�ny derek�t, ezzel mag�hoz h�zva. Hikari pr�b�lt t�vols�got tartani, de ez nem igaz�n siker�lt neki, �gy csak annyit tehetett, hogy kezeit Jishin mellkas�ra helyezte ezzel is kettej�k k�z� egy kis akad�lyt t�ve. �rezte, ahogy a fi� m�g k�zelebb h�zza mag�hoz, �gy k�nytelen volt fej�t annak v�ll�nak d�nteni legal�bb a szemkontaktust ker�lve ezzel.

            Ekkor vett �szre az emberek k�zt egy alakot, aki mint valami �lombeli l�ny �llt ott. Hossz� ez�st haj�n a terem f�nyei szikr�zva t�rtek meg. Test�t er�s p�nc�l v�dte melyb�l egyik v�lla felett d�szk�nt t�sk�s v�llv�rt �llt ki. P�nc�lzata alatt feh�r kimon� sejtetett, jobb v�ll�t pedig egy vastag, feh�r pr�m fedte. A f�rfi egy ideig n�zte �t, majd lassan elindult fel�. Hikari kicsit eltolta mag�t�l Jishint, �s meglepve n�zett a fel� k�zeled� alakra, majd pislogott p�rat. Azonban mikor ism�t kinyitotta szem�t m�r nem l�tta sehol a d�mont, csak a t�meget.

            ~ Oro?  K�pzel�dtem volna? Lehets�ges… ~ nagyot s�hajtott. P�r perc m�lva azonban Jishin meg�llt �s egy ir�nyba n�zett. Ahogy Hikari is odan�zett kisebb t�meget l�tott.

            - Van ott valami! Gyere! N�zz�k meg! – fordult h�tra majd elindultak a t�meg fel�.

            Sesshoumaru kereste a l�nyt, mikor a zene lass�ra �s �gy ahogy elviselhet�v�, tal�n m�g kellemess� is v�lt sz�m�ra. Meg�llt k�rben�zni �s v�gre meg is l�tta azt, akit keresett. Ahogy l�tta, hogy a fi� t�nc k�zben szorosan mag�hoz �lelte Hikarit furcsa �rz�se t�madt. Szomor� volt att�l, amit l�tott �s m�rges is. D�h�s volt a fi�ra, ami�rt �leli a l�nyt, de nem tudta, mi�rt van ez. Hirtelen feleszm�lt gondolataib�l �s ism�t a p�r fel� n�zett, belen�zett Hikari szemeibe. Ekkor indult meg a l�ny fel�, azonban p�r l�p�s ut�n egy b�rt�nt�ltel�knek �lt�z�tt fi� nekiszaladt. A nem v�rt �tk�z�st�l kicsit oldalrat�ntorodott, de m�g id�ben nyerte vissza egyens�ly�t, viszont a fi� elesett, ahogy sz� szerint lepattant r�la.

            A fi� m�rgesen fel�llt �s a d�monhoz trappolt.

            - H�! Menj az utamb�l! – rivallt r�, mire a megsz�l�tott kecsesen felvonta egyik szem�ld�k�t.

            - Mi az?! Megkukult�l? Elvitte a cica a nyelved vagy mi van?! Tudod te egy�ltal�n, hogy �n… - nem tudta befejezni mondat�t, mert nyak�ra er�s, karmos ujjak kulcsol�dtak, l�bai pedig elszakadtak a tornaterem padl�j�t�l. A teremben hirtelen mindenki odafigyelt, majd k�r�j�k seregletek, ezzel m�gjobban felbosszantva a k�z�pen �ll� d�mont.

            - Azt hiszem, te nem tudod, hogy �n ki vagyok, baka ningen!(ostoba haland�) – morogta.

            Hikari amint meghallotta Sesshoumaru hangj�t led�bbent. Imm�r teljesen biztos volt benne, hogy a d�mon itt van. A t�meg k�z�tt gyorsan �s �gyesen el�refurakodott, hogy szemeivel is bizonyoss�got szerezzen, �s ez hamarosan meg t�rt�nt. A n�z�k�z�ns�g el�tt �llt �s b�multa a furcsa p�rost, a f�rfit �s a fi�t akit az el�bb eml�tett tart a leveg�ben f�l k�zzel nyak�n�l, ut�bbinak pedig ett�l m�r igencsak lilul a feje. Egy ideig elkerekedett szemekkel n�zte, majd hirtelen odaszaladt a d�monhoz �s �t�lelte.

            Sesshoumaru d�bbenet�ben elengedte a fi�t, aki a f�ldre roskadva leveg� ut�n kapott, majd felpattant �s elt�nt a t�megben. Igaz nem mutatta d�bbenet�t, azonban ez m�gis kicsit v�ratlanul �rte. Pislogott p�rat, majd len�zett a l�nyra. �vatosan megk�sz�r�lte a tork�t, mire Hikari �szbekapott �s gyorsan elengedte. A yasha (d�monn�) h�tr�bb l�pett, majd m�lyen meghajolt el�tte.

            - Domo gomen, Sensei! (M�lyen sajn�lom, mester!) Nem fordul el� t�bbet… - mondta, de arc�r�l nem tudta elt�ntetni a b�ntudat n�lk�li, boldog mosolyt.

            A f�rfi n�zte a l�nyt, majd tekintet�t az �ket figyel� t�megen vitte k�rbe, len�z�en pillantva a sok haland�ra, v�g�l ism�t meg�llapodtak szemei Hikarin. Ahogy meg�rezte a d�mon tekintet�t m�sodszor is mag�n, feln�zett, majd gyorsan reag�lt, mivel esz�be jutott, nem ez a f�rfi kedvenc helye. Gyorsan Jishinhez szaladt, aki szint�n a t�megben �llt d�bbenten figyelve az esem�nyeket.

            - Gomen nasai! (Nagyon sajn�lom!) Mennem kell. – k�sz�nt el, majd ism�t az inuyoukai-hoz (kutyad�mon) l�pett. Megfogta kez�t, majd hirtelen maga ut�n kezdte h�zni. A f�rfi sz� n�lk�l k�vette ki a teremb�l, kereszt�l a folyos�n, majd hamarosan m�r az utc�n haladtak. Hikari m�g mindig h�zta maga ut�n, de k�zben olyan m�lyen j�rt gondolataiban, hogy �szre sem vette, m�g mindig fogja a f�rfi kez�t.

            Sesshoumaru figyelte a f�loldalt el�tte halad� l�nyt, majd tekintete a kis, puha, n�i k�zre v�ndorolt, mely saj�tj�t tartja fogva, nem szor�totta ink�bb, de nem is laz�n, a d�mon v�lem�nye szerint, kellemesen er�sen. Maga sem tudta, mi�rt de mintha �r�lt volna ennek a kellemes, puha �rint�snek, b�r jel�t nem mutatta ki, azonban kis id� m�lt�n lassan viszonozta, �s szorosabban fogta meg � is a kicsiny kezecsk�t, mely szinte elt�nt saj�tj�ban.  Egy ideig m�g �gy mentek, majd Hikari halkan megt�rte a csendet mely k�r�l�lelte �ket.

            - Sensei? – suttogta. B�r v�laszt nem kapott tudta hogy tov�bb mondhatja, hiszen mestere figyel r�, �gy folytatta, mik�zben meg�llt.

            - Hogy ker�lsz ide?

            - Ut�nad j�ttem. – j�tt az egyszer�, k�z�mb�s v�lasz, mire elkerekedett szemekkel megfordult, hogy bronz pillant�sa tal�lkozzon a borosty�n szemp�rral.

            - De mi�rt?

            - Sz�ks�gem van az er�dre. Meg mert tudni akartam, mi�rt ment�l el. – n�zett hidegen, mire Hikari kiss� elszomorodott.

            - �rtem. �n nem sz�ktem meg csak… - az eddigi kijelent�s hirtelen motyog�sba ment �t – Csak elt�vedtem… - n�zett r� a f�rfira, majd �jra elindult.

            ~ Mit is hittem? Hogy majd miattam? Bolond vagy Hikari! Ne �lmodozz! Sz�llj le a magasb�l.~

            - Mikor sz�nd�kozol elengedni? – sz�lalt meg k�s�bb a youkai , mire ism�t meg�lltak.

            - M�ris! Gomen! (Sajn�lom!) – motyogta, majd mag�ban �ldva az este s�t�tj�t, ami eltakarja az arc�ra ki�l� p�rt, elengedte a d�mon kez�t, aki el�re ment. Ism�t csendben mentek egy darabig, majd mikor felt�nt a l�nynak, hogy az �tir�ny nem otthona fel� vezet k�rd�n n�zett az el�tte halad�ra.

            - Hova megy�nk?

            - Vissza az �n vil�gomba. – jelentette ki nemes egyszer�s�ggel a k�rdezett, azonban azzal nem sz�molt, hogy a l�ny hirtelen megtorpan m�g�tte. Erre � is meg�llt, majd k�rd�n n�zett h�tra.

            - �n nem megyek! Nem tartozom oda! Nekem itt a helyem! – ez a v�lasz kicsit meglepte a d�mont, �gy egyik szem�ld�k�t felh�zva f�rk�szte tov�bb a finom von�s� n�i arcot.

            - Velem j�ssz. Ha akarod, ha nem! Seg�tesz, ut�na pedig azt teszel az �leteddel, amit csak akarsz.

            - Iie! (Nem!) Nem megyek! Nem akarok visszamenni! K�l�nben is! Nekem itt van dolgom! – l�pett h�tr�bb, majd felvonta pajzs�t. Besz�dt�rsa egy ideig eln�mult, csendesen n�zte azzal a hideg tekintettel, mely semmilyen �rzelmet nem t�kr�z�tt, viszont m�gis oly sokszor ragadta mag�val a l�nyt, hogy m�r nem tudott t�le szabadulni. Egy ideig csendben figyelt�k egym�st, pr�b�lt�k megfejteni a m�sik gondolatait, majd a f�rfi ism�t el�re n�zett �s elindult.

            - Rendben! Ne gyere! De akkor �n sem megyek!

            - Tess�k?!?! – kerekedtek el a l�ny szemei.

            - J�l hallottad! Itt maradok, am�g meg nem gondolod magad! – pillantott h�tra a meglep�d�tt l�nyra.

            - Akkor… - kezdett bele, majd hirtelen abbahagyta, �s elmosolyodott – Akkor egy ideig m�g itt maradsz. – n�zett el�re kedvesen, majd � is elindult.

            - Majd megl�tjuk. – n�zett ism�t Hikarira a youkai. �rdekes hangot hallott gyorsan k�zeledni, azonban nem t�r�d�tt vele �s lel�pett az �tra.

Hirtelen egy aut� kanyarodott be sz�guldva �s el�g nagyot cs�szva arra az utc�ra, amin �k is voltak, s vad rohan�s�ban majdnem el is �t�tte a d�mont. Sesshoumaru csak kiv�telesen gyors reflexeinek k�sz�nhette, hogy m�g �pp id�ben ugrott el az �tr�l �s egy k�nnyed h�traszalt�val �rkezett vissza Hikari mell�, �gy kit�rt a sz�guldoz�, tombol� ifjak �tj�b�l, akik az aut�t t�lt�tt�k meg. Ahogy f�ldet �rt m�r csak a v�r�s l�mp�kat l�tta �sszesz�k�lt szembogaraival, majd ahogy egy �jabb csikorg�ssal, a j�rm� utasaival elt�nt egy m�sik utc�ban, m�r azokat sem.

            Hikari, ahogy l�tta, hogy a d�mon j�l van, �s leolvasta arc�r�l a gyorsan elillan� ijedts�get, elnevette mag�t.

            - Azt hiszem neh�z napoknak �llunk el�be! – mosolygott, majd ism�t elkapta a f�rfi kez�t, �s nem t�r�dve a k�vetkezm�nyekkel elkezdett nevetve hazafel� futni, mag�val h�zva a csod�lkoz� Sesshoumarut.

            Folytat�s k�vetkezik…