A gy�gy�t�

14. fejezet: Tanulni elalv�sig

            Mire meg�rkeztek, a l�ny m�r lecsendesedett, viszont a mosoly m�g mindig ott t�nd�k�lt arc�n. A h�zban, csendben, hogy az alv�kat fel ne �bressz�k, felmentek Hikari szob�j�ba, a l�mp�t is csak ott kapcsolta fel el�sz�r.

            Sesshoumaru a szoba k�zep�n meg�llva figyelte a l�nyt, ahogy asztal�n egyre k�ts�gbeesettebben pakolgatja f�zeteit, miut�n a kis asztali l�mp�t is felkapcsolta.

            ~ Elfelejtettem! Ilyen nincs! Baka el�k�sz�t�! ~ nagy s�hajjal le�lt, majd elkezdett m�solni a k�nyvb�l f�zet�be. P�r perc m�lva jutott csak el tudat�ig, hogy a d�mon is ott van m�ghozz� a szoba k�zep�n �ll, �s �t figyeli.

            - Ha gondolod, fek�dj le �s pihenj. – mutatott �gy�ra – �n ma este val�sz�n�leg �gysem fekszem le.

            - Nem vagyok f�radt. – jelentette ki Sesshoumaru.

            - Ha �gy gondolod, �llj csak ott nyugodtan eg�sz este. – vonta meg v�ll�t, mik�zben tov�bb k�rm�lt. Egy ideig csak a toll serceg�s�t lehetett hallani, majd a l�ny h�trafordult. A f�rfi m�g�tte �llt �s figyelte t�nyked�s�t.

            - Mi ez? – n�zte a f�zetet tele sz�mokkal �s jelekkel, aminek sz�m�ra semmi �rtelme sem volt.

            - Hogy matematika, az biztos, de, hogy azon bel�l mi? Nos… Azt most pr�b�lom kider�teni.

            - �s miben seg�t ez?

            - Hogy miben? J� k�rd�s… Nem tudom. Tal�n, hogy min�l jobban belezavarodjak…

A nem �ppen kiel�g�t� v�laszra a f�rfi felvonta egyik v�kony szem�ld�k�t, majd megfordult, sz�tlanul az �gyhoz ment �s halk p�nc�lcs�rg�ssel le�lt r�. Egyik t�rd�t felh�zta �s r�t�masztotta kez�t, h�t�t pedig a falnak d�nt�tte. A puha �gyon a p�nc�lok el�g k�nyelmetlenek voltak, de nem sz�lt. M�lyen gondolataiba m�lyedve n�zte a l�nyt.

- Ha gondolod, vedd csak le a p�nc�lod. Itt nem lesz sz�ks�ged r�. – mondta Hikari, miut�n feladta a matekp�ld�val val� szenved�st, a f�zetet t�sk�j�ba s�llyesztette. Ezut�n az asztal�n l�v� utols� k�nyvet �s f�zetet nyitotta fel. A f�rfi egy kicsit m�g mozdulatlanul �lt, majd meglaz�totta obij�t (�v�t), kivette bel�le kardjait, �s az �gy mellett a falnak t�masztotta, majd levette p�nc�lj�t is, amit katan�i (jap�n szamur�jkard) mell� tett. Ezut�n k�nyelmesen elhelyezkedet az �gyon, b�r �l�sm�dj�n nem v�ltoztatott. Tov�bb figyelt.

Hikari gyorsan k�rm�lte a k�nyv�ben bejel�lt r�szeket f�zet�be. P�r perc m�lva letette �r�szer�t, k�nyv�t becsukta �s f�zete f�l� hajolva magolt. Egy id� ut�n azonban kezdte k�nyelmetlen�l �rezni mag�t szorosan k�t�tt yukat�j�ban, �gy obij�t meglaz�totta �s f�jt is egyet, hogy er�t gy�jts�n. Azonban miel�tt tov�bb tanult volna, h�tran�zet vend�g�re. Kicsit megd�bbent, mikor annak csukott szemeit l�tta, azt�n elmosolyodott. N�zte a d�mon finom von�s� arc�t, hossz� haj�t, melynek v�ge legyez�k�nt ter�lt sz�t �gy�n.

~ Alszik? Tal�n… Nem lehet neki k�nny� ebben a vil�gban. ~ halk s�haj szaladt ki ajkai k�z�l, majd �j er�re kapva tanulta tov�bb a t�rt�nelmet.

Sesshoumaru �rezte, ahogy a l�ny �t figyeli, de nem nyitotta ki szemeit.

~ Ki kell tal�lnom, hogyan vigyem vissza. Saj�t akarat�b�l kell visszaj�nnie. Ha er�vel viszem, val�sz�n�, hogy nem fog seg�teni. Hmm… Addig is. K�v�ncsi vagyok erre a vil�gra.~

Gondolatmenet�b�l halk koppan�s zavarta fel. Kinyitotta szemeit, majd a zaj ir�ny�ba n�zett. Nem l�tott m�st, csak a k�nyvein fekv�, halkan szuszog� l�nyt. N�zte egy ideig, majd lassan fel�llt, �s az asztalhoz ment. Hikari mozdulatlanul fek�dt tov�bbra is, mire egy halv�ny, g�nyos mosolykezdem�ny jelent meg sz�ja szeglet�ben, majd gyorsan el is t�nt.

~ Elaludt.~ jelentette ki mag�ban, majd �vatosan felemelte az asztalt�l �s az �gyhoz vitte. Puh�n �s �vatosan lefektette, majd visszament az asztalhoz, �s a l�mp�t kezdte tanulm�nyozni.

~ Milyen furcsa f�ny… Mint valami kis napdarab. Ha Hikari meg tudta gy�jtani, akkor el is lehet oltani valahogyan. De hogyan?~ egy ideig m�g n�zegette, majd felfedezett egy kis p�ck�t a l�mpa oldal�n, amit megnyomva a f�ny kialudt. Pislogott p�rat d�bbent�ben �s, hogy szemei megszokj�k a s�t�ts�get.

~ Boszork�nys�g!~ ment az ablakhoz �s le�lt az ablakp�rk�nyra, ami a megszokottn�l alacsonyabban volt, �gy t�rd magass�gban, �s j�val sz�lesebb valamint valamivel hosszabb is volt. Puha, p�rnaszer� anyag fedte ezt az ablak el�tti kis r�szt, kiv�l� �l�helyet biztos�tva ez�ltal, �s kitekint�st az udvarra �s a k�rnyez� h�zakra. K�nyelmesen elhelyezkedett, majd az ablakon kitekintve az �gen v�ndorl� feh�r �ri�st n�zte, amelynek most kerek arca k�l�n�sen mosolygott �jjeli birodalm�ra. Eg�sz este �bren volt, gondolataiba m�lyedve. Minden teljesen nyugodt volt �s csendes, amit saj�t vil�g�ban m�r szokatlannak tartott volna, de tudta, itt nincs mit�l tartani.

Folytat�s k�vetkezik…