A gy�gy�t�

1. fejezet: Egy szok�sos nap szokatlan v�ge

V�gre v�ge lett az utols� �r�nak is. A sulib�l csak �gy t�dult ki a gyerekhad, k�zt�k kicsik �s nagyok egyar�nt. Mindenki �r�lt, hogy v�ge a h�tnek, �s j�n a h�tv�ge. Pr�b�ltak min�l el�bb haza�rni, hogy t�sk�ikat ledobva �lvezhess�k a tavaszi napf�ny adta lehet�s�geket. Egy l�ny volt, aki nagy s�hajokkal �s lass� l�ptekkel haladt hazafel�. Hikari nem �r�lt a p�ntek d�lut�nnak, ugyanis a szombati el�k�sz�t� �r�ira kellett k�sz�lnie.

- Megj�ttem! - sz�lt �desanyj�nak.

- Itt vagyunk Koruval a gyerekszob�ban! Gyere be kicsim!

Hikari levette cip�j�t �s bement az eml�tett szob�ba ahol anyj�t �s 2 �ves �ccs�t tal�lta.

- Szia anya! - adott egy puszit a n�nek majd a kisfi� fel� fordul – Hogy vagy Koru?

- M�j j�l! – felelt a kicsi majd kacar�szva tapsikolni kezdett.

- Im�d t�ged. – n�zett r�juk anyjuk mosolyogva – Mi volt a suliban?

- Semmi k�l�n�s... Megyek tanulni, hogy est�re k�sz legyek...

- Nem k�rsz eb�det?

- Nem, sietek! – �llt fel a kis�gyt�l majd t�sk�j�t a v�ll�ra vetve elindult szob�ja fel�.

- Rendben! De az�rt pihenj is! – n�zett ut�na a n�, de l�nya m�r nem volt a szob�ban.

Hikari ahogy fel�rt szob�j�ba letette t�sk�j�t �s asztalhoz �lt. El�vette tanszereit �s tanulni kezdett. Asztala az ablak alatt volt, amellett pedig egy ajt� mely a teraszra vezetett ki. Az ablakb�l kil�t�s ny�lt udvarukra �s a h�zhoz felvezet� l�pcs�re, ami el�tt az utca ter�lt el. Szob�j�nak ajtaja a teraszajt�val szemben volt, �gya pedig ajtaja mellett. A szoba tov�bbi k�t fala k�z�l az egyik el�tt ruh�sszekr�nyek �s m�s polcok �lltak egym�s mellett. A polcokon k�l�nf�le k�nyvek �s d�szt�rgyak, gyerty�k �s f�st�lg�k d�szelegtek. A szekr�nnyel szemben, a fal t�v�ben egy kisebb szekr�nyen t�v� mellette r�di� �s tov�bbi d�szek, vir�gok �s t�rgyak sorakoztak, m�g a falon nagy t�bla l�gott telet�zdelve mindenf�le cetlikkel �s poszterekkel.

A d�lut�n hamar eltelt. Kintr�l di�kok nevetg�l�se hallatszott be Hikari szob�j�ba, aki s�v�rogva n�zett ki az ablakon nagyot s�hajtva, majd ism�t az �vsz�mok �s k�pletek tenger�be vetette mag�t. �szre sem vette, ahogy r�s�t�tedett. M�g mindig tanult, b�r m�r semmit sem tudott megjegyezni bel�le. Nagy s�hajjal hajtotta fej�t az el�tte tornyosul� tank�ny- �s f�zetkupac tetej�re. Hossz�, v�r�sesbarna, hull�mos haja, mint takar� omlott sz�t v�llain.

- Rem�nytelen… - s�hajtotta a halom f�l�l, majd a k�nyveket a t�sk�j�ba tette - Majd holnap m�g �tn�zem...

Fel�llt sz�k�b�l �s �gy�hoz ment. Olyan f�radt volt, hogy amint a p�rn�ra hajtotta fej�t, el is nyomta az �lom. Nem sok�ig aludhatott azonban, mert hamarosan olyan hangra figyelt fel, ami k�s�rtetiesen hasonl�tott az �vegen koppan� kavicshoz. F�radtan nyitotta ki nagy, m�lybarna szemeit. Felkelt �s a teraszajt�hoz ment, amit id�k�zben - ablak�val egy�tt - �jabb t�mad�sok �rtek. Kiment terasz�ra �s a korl�ton kereszt�l len�zett az udvarra.

- Pszt! Hikari! – hallotta a s�t�ts�gb�l bar�tn�je hangj�t, mire nagyot n�zett.

- Keriko! Te meg mit keresel itt? M�r elm�lt �jf�l �s holnap dolgozatot �rok el�k�sz�t�n!

- K�rlek Hikari! Egy kicsit gyere ki! Nem sok id�… max. f�l �ra! Dozo!(k�rlek!) – hallatszott bar�tn�je k�ny�rg� hangja.

- Na j�! – adta be a derek�t Hikari, mivel ismerte m�r annyira bar�tn�j�t, hogy tudja, k�nnyebben meg�ssza, ha most lemegy hozz�.

- De csak egy f�l �ra! Egy perc �s lent vagyok! – z�rta be az ablakot majd mivel m�g mindig d�lut�ni ruh�j�ban volt halkan lement az als� szintre, felvette cip�j�t �s kiment az udvarra, ahol m�r v�rta bar�tn�je.

- Itt vagyok! Mi az a fontos, ami nem �r r� holnapig? Vagyis ma d�lut�nig?

- Ne k�rdezz, csak gyere! – h�zta maga ut�n Keriko d�bbent bar�tn�j�t. M�r egy ideje sz�tlanul s�t�ltak az utc�n mikor, Hikari nem b�rta tov�bb.

- Keri! Ha nem mondod meg most r�gt�n, hogy hova viszel, �n hazamegyek!

- Rendben! A k�zeli j�tsz�t�rre megy�nk.

- �s m�gis mi�rt?

- Tudod, hogy a sz�leim nagyon szigor�ak �s �gy csak titokban tal�lkozhatok Kai-jal… �ltal�ban ilyenkor este szoktunk tal�lkozni…

- Haii! Ezt tudom… �s biztos a sz�leid is agyon-vissza dics�rn�nek, ha r�j�nn�nek, hogy az �jszaka k�zep�n randizgatsz a fi�ddal… - nagyot s�hajtott hogy lehiggadjon – Na j�. �s hogy j�v�k �n a k�pbe?

- �gy, hogy ma t�rt�nt egy ici-pici baleset… - vett fel zavart mosolyt bar�tn�je – Ugyanis mik�zben Kai kil�gott a b�tyja �szrevette, �s azt mondta, hogy csak akkor nem �rul be minket, ha � is j�het…

- Vagyis?

- Sz�val arra gondoltam, hogy te foglalkozhatn�l addig Jishinnel, m�g �n Kai-jal vagyok… M�g tal�n lehet is bel�le valami! �gysincs pasid… Most lehet, hogy lesz! – pr�b�lt �rvelni bar�tn�je.

- Te megbuggyant�l! – n�zett hitetlen�l bar�tn�j�re Hikari �s m�r fordult volna vissza, de Keriko megragadta a kez�t, mire r�n�zett �s szembetal�lta mag�t bar�tn�je k�ny�rg� �s k�ts�gbeesett szemeivel. Nagyot s�hajtott.

- De �g�rd meg, hogy t�bb� nem lesz ilyen!

- Esk�sz�m! – v�ltott boldogra Keriko arca, majd tov�bb indult, Hikari pedig ism�t egy m�lyet s�hajtott, majd rosszall�an cs�v�lva fej�t k�vette.

Folytat�s k�vetkezik...